Amikor a Cinema Paradiso utolsó tekercse a végéhez ért, az elvárt katarzison túl a könnyzacskóink másért is telítődtek, ez volt ugyanis az Odeon Lloyd Mozi utolsó előadása. Persze valójában ennél jóval többet jelentett, és legalább egy Titanic hosszúságú filmet érdemelne.
Dolgozott itt egy csacsika Család, melynek tagjai közel húsz éven át végezték töretlen kultúrmissziójukat, ami csupán közös szenvedélyük megosztásából állt. Nem mindennapi örömként éltük meg (azért ez a bensőséges hangvétel, mert a Hetediksor három tagja sokáig dolgozott e falak között), mikor a tékahálózat 2003-ban saját filmszínházhoz jutott, ráadásul egy hangulatos kávézóval kiegészülve.
A Betty Blue rendezői változatával indult útjára, majd szép lassan filmklubok, kiállítások, fesztiválok, nívós rendezvények és csillagközi kalandok központi helyszínévé vált, tavaly ideköltözött a Magyarhangya.
Persze Mi könnyedén találtunk ürügyet bulizni: felejthetetlen Oscar-estek, farsangok, Halloween, rengeteg profi forgatásnak biztosítottt kulisszát (Pudingpróbák, a parkot is tető alá hoztuk, újraforgattuk a Forrest Gumpot vagy a A némafilmest, rendezőket hívtunk meg, vagy szimplán csak bohóckodtunk.
Mátyássy Áron filmrendező, egykori tékás:
„Csak eszembe jut, amikor egy esti záráskor ráengedtem a rácsot a nyitott faajtókra, amitől az azonnal letiltott, ezért az esti randevúra érkező lány kénytelen volt velem együtt a fekete bőrülőn tölteni ez éjszakát, rács híján a mozira vigyázva, amíg reggel meg nem érkezett a váltás. A lánnyal azóta összeházasodtunk, két gyermekünk született.
Az élet még visszaadja Nektek azt a sok szépet és jót, amit ez az elvarázsolt hely nyújtott általatok. Ahol trendi volt jófejnek lenni a vendégekkel, ahol tudtunk őszintén rajongani és hálásnak lenni egy jól sikerült darabért, ahol a kultúra beszippantásának az igénye olyan evidencia volt, mintha Európában lennénk. De hát itt nálunk mindig közbejön valami…”
Itt az állandóság gyönyörködtetett. Szeretjük, ha van egy biztos pont, az Odeon Lloyd Mozi pedig sokunknak ezt jelentette. A Téka szerencsére még menekült, a tengernyi emléket magunkkal visszük.
Jó éjszakát!
Fotó: Manoeye
Hozzászólások