We’re all living in America – Alabama és Monroe kritika


alabama monroe

Alabama és Monroe (The Broken Circle Breakdown), rendező: Felix Van Groeningen, szereplők: Verle Baetens, Johan Heldenbergh, Nell Cattrysse, belga filmdráma, 110 perc, 2012. (16)

http://media.timeout.com/images/resizeBestFit/101210533/660/370/image.jpgJohan Heldenbergh két színész kollégájával együtt alapította a Cecilia Társulatot 2006-ban. Mieke Dobbels-szel közösen vitték színpadra a The Broken Circle Breakdown featuring the Cover-Ups of Alabama-t, ami a bluegrass zenén keresztül mesél el egy történetet egy párról, akiket pótolhatatlan veszteség ér. A bluegrass a country egyik alfaja, az ír, skót, walesi és angol bevándorlók zenéjének keveredéséből alakult ki, de jelentős hatással volt rá az afro-amerikaiak dzsessz és blues muzsikája is. Atyjának Bill Monroet tekintik. A breakdown a műfaj egyik jellegzetessége, amikor is a dzsesszhez hasonlóan egy vagy több hangszer játssza a fő dallamot és ekörül improvizál, miközben a többi hangszer kíséri. A darab, melyet 2008 és 2010 között játszott a társulat, elnyerte Felix Van Groeningen tetszését is. Bár a rendező, forgatókönyvíró a szerzőpáros barátja, a produkció sikere és a szomorú végkifejlet miatt sokáig eljátszott a megfilmesítés gondolatával. Heldenbergh szerepet vállalt a készülő alkotásban, társául az énekes színésznőt, Verle Baetenst választották.

Didier egy bluegrass zenekarban bendzsózik. Ateista, és Amerika-mániás. Úgy öltözik, mint egy cowboy, kisteherautóval jár, egy farmon él lovak és tehenek között egy lakókocsiban. A zord külső egy nagyon romantikus férfit takar. Elise egy tetováló szalonban dolgozik. Vallásos, de két lábbal a földön jár. Testét számtalan tetoválás díszíti egy-egy korábbi kapcsolatára utalva. Ahogy vége lett, a férfiak neve átalakult különhttp://www.awardscircuit.com/wp-content/uploads/2013/11/large_the_broken_circle_breakdown_2.jpgböző motívumokká. A két lázadó, de legbelül nagyon eltérő – majd hogy nem ellentétes – lélek egymásba szeret, együtt él, együtt zenél. Világvége szeretkezéseik előkelő helyet kapnak a filmben. Élet költözik a farmra, a lakókocsi hirtelen túl szűk lesz, beköltöznek az addig üresen álló nagy házba. Az öröm nem tart sokáig, megtörténik a tragédia, amiért hol magukat, hol egymást, hol Istent, hol Amerikát okolják. A hitet elveszteni sokkal könnyebb, mint megtalálni és a zene sem nyújt(hat) vigaszt mindenre.

A történet a közelmúltban indít, innen tekintünk vissza megismerkedésük idejére és jutunk el a szomorú jelenbe. A Bjorn Eriksson által komponált muzsika, akárcsak a színpadi változatban, végigkíséri a filmet, megadva ezzel az alaphangulatot. A látottakra és hallottakra mindenki a vérmérsékletének megfelelően fog reagálni, de egy biztos, senkit nem hagy hidegen. Gondolatébresztő? Hatásvadász? A közeljövőben mindez el fog dőlni, minden esetre a nemzetközi megmérettetéseken a mozi eddig jól szerepelt és a belgák az Oscarra is ezzel neveztek. Az Európai Filmdíj egyik nagy esélyese.

https://www.youtube.com/watch?v=JrBgSZIQAz0[/embed]

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Az éhezők viadala – Futótűz - kritika
Következő cikk A hét röhögései (11.)