St. Vincent, rendező: Theodore Melfi, szereplők: Bill Murray, Naomi Watts, Melissa McCarthy, Chris O’Dowd, színes, feliratos, amerikai vígjáték, 102 perc, 2014 (12)
Minek ülnénk be egy olyan filmre, amit már milliószor láttunk és tudjuk mi a vége? Ugyanis nem Vincent MacKenna (Bill Murray) volna az első olyan filmtörténeti figura, aki a morgós öreg szerepében tetszeleg egészen addig, amíg ki nem derül, hogy a szíve mélyén ő is jó ember.
Ám a karakterfejlődés szempontjából ez nem következik be, mert a címszereplő a film végéig egy lestrapált nihilista alak. Ha mégis egy szirupos vagy jól ismert jelenet következne, nem kell megijednünk, mert Murray egyből leszereli.
Kaotikus életét, amely a teljes leépülés felé halad, az új szomszédok még jobban felforgatják beköltözésükkel. Az anyuka (Melissa McCarthy) nem csupán a rossz bemutatkozást, hanem minden Vincenthez köthető eseményt vagy ismeretséget átkozni kezd. Ellenben fiával (Jaeden Lieberher), aki apai példakép nélkül maradván, a furcsa öregemberben találja meg bébiszitterét és mentorát. A történet szempontjából az ő alakítása, amely kiemeli a megszokott keretekből dolgozó tucat filmek sorából a mozit. Nem okoskodó, nem jószívűen naiv, hanem teljesen valós és logikus lépések jellemzik a film 102 perces játékideje alatt. Mindkét főszereplőnek segítségére van a sablonosságtól fényévekre lévő Naomi Watts orosz éjszakai pillangója (alakításánál már csak akcentusa mulatságosabb) és a Chris O’Dowd, ír komikus által életre keltett eléggé laza és sztereotípiáktól mentes katolikus paptanár.
A karakterkülönbözőségek táplálják a szokatlan szituációkat és a helyzetkomikumot vagy éppen a drámát. Mindezek ellenére a második fordulópont után a film átbillen és zuhanórepülésbe kezd a már előre megjósolható, kissé csöpögős végkifejlet felé.
Amiért senki más nem okolható, kizárólag a forgatókönyvet is jegyző producer-rendező, Theodore Melfi.
Vincent az egész film alatt csak egy valamiért küzdött, miután azt is elveszíti, már csak sodródik az árral. Elmaradnak a káros szenvedélyek adta mellékvágányi örömök, úgyhogy már csak a szarkazmus és az önfeladás jut neki. Végig Murray alakítása a legerősebb, de nem mondanám, hogy csak ő viszi el a hátán az egész filmet. Ám azt biztosra veszem, hogy a szerepet rá írták, hogy végül szerény személye miatt avassák szentté, ahogy a cím is mutatja.
10/7
