Nicolas az iskolában


maxresdefaultNicolas az iskolában (Le petit Nicolas), rendező: Laurent Tirard, szereplők: Maxime Godart, Valérie Lemercier, Kad Merad, Daniel Prévost, francia családi vígjáték, 91 perc, 2009.

Gyerek a háznál

A kis Nicolas kalandjai folytatódnak. Vagyis elkezdődnek, merthogy ez a film még 2009-ből való, csak eddig nem mutatták be nálunk.

22601-Nicolas-az-iskolaban-Le-petit-Nicolas-kep-5

A kis Nicolast annak a René Goscinnynek köszönhetjük, akinek Asterixet és Obelixet, vagy Lucky Luke-ot. Az ötvenes években Agostini álnéven írta gyerekkönyvét, melyet a világhírű képregény rajzoló, Sempé illusztrált. Ezt továbbiak követték, a történeteket lefordították angol nyelvre és készült belőle rajzfilmsorozat is. A kis Nicolas nyaral családi mozit tavaly ősszel mutatták be a hazai mozik, azonban ezt megelőzte egy másik film is, ami még 2009-ben készült.
Ez jutott el most hozzánk kissé megkésve. A rendező személye nem változott és Nicolas szüleit is ugyanazok a színészek alakítják. Egyedül Nicolast cserélték le, de ez teljesen érthető, hiszen a két film között öt év telt el. Nicolas (Maxime Godart) a számára lehető legnehezebb kérdést kapja az iskolában, mi szeretne lenni, ha nagy lesz. Osztálytársai kivétel nélkül tudják a választ, ő azonban nem. Helyesebben nagyon is tudja, csak nem akarja elmondani. Nicolas nem akar felnőtt lenni, mert úgy jó az élete, ahogy van. Mindenki szereti és egyébként is jó gyereknek lenni. Most azonban úgy tűnik, hogy ennek a csodás életnek egy csapásra vége, mert hősünknek testvére fog születni. Szülei ugyanis az összes olyan jelet produkálják, amit az osztálytársai szerint ilyenkor szokás. Összeül tehát a válságstáb, hogyan lehet a kistestvértől a lehető leggyorsabban megszabadulni. A srácok a saját kezükbe veszik az ügyet, míg rengeteg vicces pillanatot átélve kiderül az igazság. A végén természetesen megkapjuk Nicolastól a film elején feltett kérdésre a választ.
Goscinny írását a modern ifjúsági irodalom egyik alapművekét tartják számon, ami a szerző sajátos humorának is köszönhető, és nem utolsó sorban annak, hogy képes volt gyerekszemmel látni és láttatni a világot. A film nagyon jól adja vissza ezt a hangulatot, ideális családi programot kínálva.10_7

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A Föld sója - kritika
Következő cikk A hét röhögései (77.)