Londonból jelentik (5.) – Berlin felett az ég

Kellene alakítanom egy Osvárt Andrea rajongói klubot. Egy tagja már biztos lenne. Megint találkoztunk Berlinben, amikor a Der Nanny című filmet promotálta. Összesen csak két napot töltöttem a városban, német kalandomról szól az élménybeszámolóm.

Az előkészület

Szerettem volna most sajtósként és nem idióta “rajongóként” részt venni ezen az eseményen. Eszembe jutott egy régi srác neve akivel még a Man of Steel film premierjén találkoztam Londonban. Persze ő Berlinben él, így tőle kértem segítséget, hogy melyik ajtón érdemes kopogtatnom ez ügyben. Két emailcímet kaptam tőle, mondván ezeken próbálkozzak, mert ők a hivatalos sajtóosztály ehhez a filmez. A kaland március 24.-re esett, de én már két héttel a dátum előtt elkezdtem a levelezgetést az illetékesekkel. 13 napig nem érkezett válasz, majd a repülés előtti estén érkezett meg az áhított visszajelzés. Szeretettel várnak, és biztosítanak nekem egy helyet, ha már annyira szeretnék beszélni az egyetlen külföldi színésznővel a filmben.

Red Carpet

Gondoltam, nem sok magyar újságíró képviselteti magát a vörös szőnyegen, erre a megérzésemre a szervező hölgy is ráerősített. Az egyetlen hazafi voltam médiaszekcióban, de azt is megkockáztatom, hogy az egyetlen nem német ajkú is. Egyébként remek házigazdáknak bizonyultak, a médiának teát, kávét és üdítőt is szervíroztak az elkerített kordonok mögött. Ez korántsem jellemző Angliában. Ott a vendéglistán nem kapnak semmit a sajtó munkatársai.
Kicsit hűvös, ám de abszolút elviselhető hőmérséklet várt a várakozókra. Nem néztem az órámra, de olyan este 7-kor körül gurult be a kocsikaraván a vörös szőnyegre. Igaz engem, csak egy kocsi érdekelt, ami az ünnepelt színésznőnket hozta. Hátrafésült haj, csizma, szoknya, és a fekete ruhán egy fehér különálló szőrme. Szerintem mindenki kitalálta, hogy kinek a lába érintette a piros szőnyeget. Igen! Megint az Osvárt Andi. Őszintén aláírás már nem kellene tőle, mert 20 darab aláírt képem és DVD borítóm van, amit a kézjegyével hitelesített. Azért most is szignózott két közös képet, amit még Olaszországban csináltam rólunk, s kinyomtattam erre az estére. Abszolút laza volt, néhány percet beszélhettem is vele. Megtudtam, hogy a saját hangján szólal meg a filmben, nem használtak helyette szinkronszínészt (well done Andrea!). A rendező, producer, főszereplő Matthias (Schweighöfer) régóta szeretett volna vele dolgozni, ezért kerülhetett bele egyetlen külföldiként az alkotásba. Megnézhettem volna a filmet aznap este, de mivel egy árva kukkot sem beszélek németül, leszámítva a das is mein kampf (valljuk be, ezzel nem sokra mentem volna). Fájó szívvel nemet mondtam, mégis boldogan indultam vacsorázni. A friss saláta után, de még a kellemes old fashioned előtt azon töprengtem, mit is keresek tulajdonképpen itt?

Elmélkedés 

Van egy listám, ami számomra legszebb színésznőket tartalmazza. Nem a színészi képességüket veszem figyelembe, hanem a kisugárzásukat és persze a személye élményeket amikor velük találkoztam. Ergo, aki nem színésznő és nem futottam vele össze valahol, nem kerülhetett fel erre a listára. Majdnem dobogós Monika Bellucci. Ahogy a haverom hívja:”szexistennő”. Nem tudom és nem is akarom cáfolni. Élőben is eszméletlenül szép és kívánatos. Mindenki számára ajánlom a róla készült fotóalbum könyvet. Inkább csak lapozgatni lehet, mert olvasni való az nincs benne. A sok róla készült meztelen kép viszont kárpótolja a vásárlót.
A második helyen két nevet kell megemlítenem, mert nem tudtam közöttük különbséget tenni. Elsa Patakyval (a brazil rendőr csaj a Fast&Furious 5. részéből) háromszor találkoztunk és mindig borzasztóan kedves volt. Nagyon szép alakja és annál is szebb mosolya és kisugárzása van.
Szorosan követi őt, egy olyan személy, akit ’13 nyarán pillantottam meg először. Ez még akkor volt amikor az emberek többsége nem tudta, hogy ki is valójában (persze én se). About Time vetítésekor Londonban a Sommerset Housenál. Mindenki Rachel McAdams-et várta vagy minimum Bill Nighy szignóját akarta begyűjteni. Akkor csak békés szemlélője voltam a szokásos aláírásért folyó harcnak, nem akartam belőle kivenni a részem. Pont ezért vehettem észre, azt az éppen elsuhanni igyekvő szőke nőt, Margot Robbie-t(a Wall Street farkasának második szőke felesége), aki azóta már kellő hírnevet szerzett magának.
A lista number one-ja az, aki miatt ez a cikk is íródott. Gondolom, most már mindenki veri a fejét a falba. Nem tudnám megmondani, miért emelem föl eposzi magasságokba, de ő az akire azt szokták mondani, h elvinném tokkal vonóval. Nem szeretnék álszent lenni, de ha valamelyik este Miss Bellucci becsöngetne hozzám, természetesen neki sem mondanék nemet. Valljuk be, a férfi hetero társadalomban, leszámítva Vincent Casselt (vagy talán nosztalgizna) nem lenne olyan, aki elmulasztaná ezt a lehetőséget.
Andreával teljes mértékben betartom színész-civil viszonyt, mert tudom, hol a helyem a táplálék láncban. Viszont közös teázásra bármikor elhívnám, mert kíváncsi vagyok rá, mint ember. Kicsit sajnálom, hogy ismert ember. Vajmi kevés esélyem van, így a civil életben való találkozásra. Nem mondanám magam rajongónak. Nem szeretem a filmjeit. Igaz csak négyet láttam eddig, de tőlem merőben távol állnak. Lesz hamarosan egy görög film amiben szerepelni fog és elég ígéretesnek tűnik a bemutató alapján. A friss Oscar-díjas J.K. Simmons lesz a partnere. Ha időben megtudom az athéni premier időpontját, és ha nem veszi tőlem rossz néven, akkor egy magyar biztosan lesz rajta kívül.

Konklúzió

Sokan kérdezik, mekkora a gyűjteményem? Nyilván sokkal kevesebb, mint aki már hosszú évek óta gyűjtő. Nyolcéves korom óta nézem rendszeresen a filmeket és 4000 darab dvd, blue-ray és vhs van a gyűjteményemben. Továbbá a kollekció része még ereklyék, szobrok, kard, fejpánt, halomnyi aláírás, de sokkal boldogabb lennék, ha én is filmeznék. Nem érdekel a vörös kárpit. A filmesek bohém világa. A pezsgős, kaviáros partik vagy a celebek élete. Igazi filmes szeretnék lenni. Szeretném, hogy valaki felismerjen a sarki vegyesboltban, mikor a reggeli sós kiflimet és tejfölömet veszem. Jöjjön oda és mondja azt: – Láttam a filmed, nagyon jó! Miről szólt?
Azt hiszem ideje felmondanom, és ezt az utat járnom.

Hozzászólások

hozzászólás