Dübörög a szív


Dübörög a szívDübörög a szív (Ricki and the Flash); rendező: Jonathan Demme; szereplők: Meryl Streep, Kevin Kline, Mamie Gummer, Rick Springfield; színes, feliratos, amerikai film, 101 perc, 2015; 12

Szalon rocker – díszszülő

Reményteli kezdés után egyre laposodó folytatással, majd egy minden meglepetést nélkülöző befejezéssel szolgál a Dübörög a szív. Még ha az is volt a – nem feltétlenül titkolt – cél, hogy Meryl Streep újra énekeljen, és bár ez a műfaj határozottan jobban áll (megy) neki, mint az ABBA muzsikája, ez még így sem lett jó film.

Dübörög a szívNehéz lehet Meryl Streep lányának lenni. Karriert építeni egy ilyen tehetség árnyékában. Ennél már csak Meryl Streepnek lenni lehet nehezebb. Neki a saját árnyékában kell ugyanis tovább építkezni. Mamie Gummer még a pályája elején van, de határozottan ígéretesnek tűnik. Ebben a filmben is szépen teljesít. Vele szemben még nem támasztunk irreális elvárásokat. Egy olyan kaliberű színész, mint Streep azonban, ennyi munkában és elismerésben gazdag évvel a háta mögött könnyen találhatja szemben magát a telhetetlen nézővel, akinek soha semmi nem lesz már elég/elég jó.

Akár illik kimondani, akár nem, a korral még a legjobb színészek is kifogyhatnak az eszköztárukból. Felismerünk egy mosolyt, amit néhány éve egy másik filmben is láttunk tőle, vagy egy ideges vállrángatást, amit szintén elsütött már valahol. Meryl Streep sem kivétel. Ezért ha feltűnik a vásznon, azt mondom magamnak: Képzeld el, hogy most látod először! És ez működni szokott. A Dübörgő szívet nézve nem működött. Nem is az zavart, hogy minden mozdulatát ismerjük már, inkább az, hogy nem találta meg az egyensúlyt egy szélsőséges jellem hatásos ábrázolása és a paródia között. Ahogy egyébként a film sem. Szegény ezzel a bohózatba illő jelmezzel kábé úgy nézett ki, mint Michelle Pfeiffer a Csillagporban, mikor már jelentősen megkopott a fénye. A sok fux, a béndzsa tetkók meg a fonott haj, mind üvöltően kellék. Műanyag. Az a frizura, ami olyan hatást akar kelteni, mintha épp csak hevenyészve összefésülték volna, de láthatóan több stylist dolgozott rajta órákat, agyonüti az egész karakter hitelességét.

Az lett volna a cél, hogy egy kicsit sajnáljuk főhősünket. Hogy érezzük, milyen megalázó, amikor valaki még mindig az egyre távolodó álmának valóra váltásán fáradozik. Ez addig drámai és szánalmas, amíg egy atomnyi esélyét mi is látjuk a cél elérésének, amikor azonban ez az atom sincs meg, akkor a „gonosz” néző nem fogja szánni, helyette kineveti a figurát. Oda a dráma.

A történetben Ricki képes volt otthagyni a gyerekeit, a férjét, a biztos anyagi hátteret, egy nyugodt életet, hogy rock sztárrá váljon. Nem sikerült. Az persze kiderül, hogy igazán komoly esélyei valószínűleg sohasem voltak a befutásra. Most, hogy lánya válik, segítségül hívja volt férje, amely fordulat arra is alkalmas, hogy kiderüljön van-e még helye egykori családja életében. A néző feladata tehát annyi, hogy igyekezzen eldönteni, haragudjon-e az anyára, aki hátrahagyott mindent, vagy inkább sajnálja a nőt, aki a saját útját járja, még ha az nehezebbnek is bizonyult a felkínáltnál.

Persze a film felveti, hogy vajon akkor is elítélnénk-e egy a családi életet karrierre cserélő embert, ha férfiról lenne szó. A kérdés nem új keletű, ahogy az sem, hogy nem merünk rá választ adni.

Ha valamiért érdemes volt elvállalnia ezt a szerepet Meryl Streepnek, az az éneklés. Amennyire bosszantó volt a Mamma Mia-ban a „nagyon akarása” – míg a többi szereplő dicséretes módon bulira vette az egészet – annyira öröm hallgatni most, hogy nem kívánja leénekelni a csillagokat az égről. És ettől jó lesz. Tényleg jó. Még egy szál gitárral is, és úgy is, hogy zúz mögötte a banda.

Szinte csak ezt tudnám felhozni oknak a megtekintésre. A súlytalan történet (Diablo Cody igazi csalódás – egy olyan alkotással a háta mögött, mint a Juno, ami egészen eredeti himnusza volt az anyaságnak, csak megúszásnak tekinthető egy ilyen sablonos sztori a szülő-gyerek kapcsolatról, amit a Dübörgő szívben produkál), az érdektelen, sokszor papírfigura karakterek, a kiszámítható megoldás délutáni otthon DVD-zésre elegendőek.

 Ja, egy kis apróság: mellékszerepben láthatjuk Rick Springfieldet, a Jessie’s Girl című nóta szülőatyját.

10_6

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Orosz Filmhét szeptember 17-21.
Következő cikk A Ti mozitok (17.) – Ha3madik/Vihar