Szcientológia, avagy a hit börtöne – kritika


plakat
Szcientológia, avagy a hit börtöne (Going Clear: Scientology and the Prison of Belief), rendező: Alex Gibney, szereplők: Lawrence Wright, Paul Haggis, Jason Beghe, Mike Rinder, amerikai dokumentumfilm, 118 perc, 2015. (16)

Eldobom az agyam!

Gondoljunk csak bele, hányan állnak kamera elé azok közül, akik egy ingyenes vérnyomásmérést és dunakanyarbeli sétahajókázást követően súlyos százezreket fizetnek ki egy silány minőségű masszázsfotelért, vagy rozsdamentes edénykészletért. Az ember nehezen ismeri be, ha becsapták és még a rokonainak sem szívesen beszél róla, nemhogy vadidegeneknek. A dokumentumfilm a szcientológiai egyház néven működő üzleti vállalkozás (a hívek számára inkább pénztemető) történetét és működését mutatja be archív felvételek és leleplező dokumentumok felhasználásával. Mindent, amit látunk és hallunk nyolc egykori tag a saját történetével egészít ki és támaszt alá. Ők nyolcan elmesélik nekünk, hogyan kerültek kapcsolatba a szcientológiával, mi tartotta őket az egyház falain belül, majd miként próbálták meg elhagyni azt. Mivel az interjúalanyok különböző ideig és különböző tisztségekben (és/vagy különböző szinteken) voltak az egyház tagjai, átfogó képet kapunk a szcientológiáról.scientológia
Megismerjük az alapító L. Ron Hubbard Hubbard életét és munkásságát, ahogy az élénk képzelőerővel bíró íróból és tengerészből a dianetika nevű önfejlesztési módszer atyja, majd az ezen módszeren alapuló szcientológiai egyház vezetője és mindenható ura lesz. Nem mellesleg multimilliomos. Megismerjük továbbá a szcientológiai egyház tanait, módszereit, szervezeti felépítését, terjeszkedését és arcait, de ami a legfontosabb, azokat a stikliket, amikkel kilóra megvesznek és magukhoz láncolnak embereket, valamint kívül tartják a kíváncsiskodókat. Talán nem meglepő, hogy ezek a tanok éppen a siker- és eredményorientált Egyesült Államokban vertek gyökeret, azon belül is Hollywoodban. A szcientológiai egyház mindenkinek sikert, boldogságot, erkölcsi és anyagi megbecsülést ígér, ami egyeseknek be is jön.
Az évtizedek alatt a legfelsőbb szintekig sikerült behálózniuk az egész világot, miközben jól képzett jogászaik és magánnyomozóik bárkiről bármit képesek bebizonyítani, vagy ha a szükség úgy kívánja, akkor az ellenkezőjét. A nyolc egykori tag arról is mesél, mi történik azokkal, akik ki akarnak ugrani, hogyan zsarolják és félemlítik meg őket (a lelki terror mellett gyakran fizikai erővel), hogyan teszik lehetetlenné az életüket, beleértve a családjukét is. Ezeket a – mondjuk ki – bűncselekményeket jelenleg kivizsgálatlanul és megtorlatlanul végezhetik, ám ténykedésüket egyre nagyobb figyelem kíséri világszerte. Alex Gibney mindvégig objektív marad, semmit nem tesz hozzá az elhangzottakhoz és nem kommentálja azokat.

A nyolc egykori tag történetét és a leleplező írások, felvételek tartalmát nincs okunk kétségbe vonni, bár Tom Cruise, a jogi képviselők és a jelenlegi vezető David Miscavige szinte mindent tagadnak. Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy még soha nem éltek a bizonyítás lehetőségével, ám egyre gyakrabban hallani tönkretett életekről, be nem tartott ígéretekről, megvalósulatlan álmokról és adómentes milliárdokról. A film segít felnyitni az emberek szemét, napjainkban rengeteg értékesítési módszer, gazdasági vagy politikai tömörülés stb. szinte pontosan ugyanezekkel a módszerekkel ígér sikert és boldogságot nekünk.10_9

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Az éhezők viadala – A kiválasztott befejező rész - kritika
Következő cikk A hét röhögései (113.)