Liliom ösvény, rendező: Fliegauf Benedek, szereplők: Stefanovics Angéla, Sótonyi Bálint, Székely B. Milós, Gindert Mária, magyar játékfilm, 91 perc, 2015. (16)
Az élet ösvényén
Rebeka elköltözik otthonról, de az esti mese így sem marad el. Danival együtt szívjuk be magunkkal a történetet, bennünk is felmerülnek kérdések, meg is kapjuk a válaszokat, az utolsó egészen mellbevágó.
Szülőként hatalmas felelősségünk van abban, hogyan készítjük fel az életre gyermekeinket, filmünk főszereplője ennek egy eléggé drasztikus módját választja. Rebeka egy szép napon külön költözik férjétől és kisfiától, Danitól, ám utóbbival napi szinten tartja a kapcsolatot, ha más nem, egy mese erejéig. Ez a kegyetlen őszinteséggel elmondott mese Angyalomról, a Tündérről és a Vadászról szól, na meg egy rókáról, aki esténként Angyalom szobájában kísért. Apa szerint semmi másra nem jó, minthogy Danit halálra rémissze, de egyrészt ez a mese egy jóval nagyobb és komplexebb dolog (terv?) része, másrészt a kisfiú nagy érdeklődéssel hallgatja, folyamatosan jelen van, kérdez és a kérdéseire meg is kapja a válaszokat Rebekától. Meséljen az anyjával való kapcsolatáról! – Freud óta ez az agyturkászok kedvenc mondata és talán nem véletlen, hogy a szívünknek oly’ kedves embertársaink kapcsán is ez az életet adó hozzátartozó jut először az eszünkbe. Miközben a közösségi oldalakon fennkölten hangoztatjuk, hogy a mi gyerekünk márpedig nem néz „olyan” meséket, hajlamosak vagyunk megfeledkezni a levágott fejű sárkányokról, a szurokkal leöntött gonosz testvérekről, vagy az olyanokról, akik alatt megnyílt a föld és elnyelte őket. Ezekkel a mesékkel ivódott belénk az, hogy az élet nem habos torta, tele van kihívásokkal, nehézségekkel és olykor szörnyűségekkel is. Igenis szükség van egy bizonyos fokú egészséges félelemre. Ha ezeket a meséket nem másoktól kölcsönözzük, hanem saját verziókkal állunk elő, elkerülhetetlen, hogy a bennünket ért traumák is előbb-utóbb megjelenjenek bennük. Mint írtam, Rebekának a mesével határozott célja van és ezt Fliegauf nagyon pontosan és precízen vezeti fel. Ezzel a tudatossággal és kidolgozottsággal nem feltétlenül egyeztethető össze a kísérletező stílus, a zene hangulatának és dinamikájának váltakozása, a home video és night shot felvételek közbeiktatása és hasonlók. Bár a végére összeáll az egész – azért közben is vannak elrejtett és kevésbé elrejtett utalások – nem érezzük száz százalékosan azt, hogy mindennek helye van és semmi sem öncélú. Álom és valóság, múlt és jelen kapcsolódik össze. A szülők és gyermekeik között létezik egy sajátos nyelv (világ, jelképrendszer, hívhatjuk sokféleképpen), amit csak ők értenek, a kívülállók nem. Rebeka és Dani esetében ezt a funkciót a mese tölti be, ezen keresztül beszélnek át olyan fontos dolgokat, mint az élet és halál kérdése. Miből lettünk, kik vagyunk, hová tartunk és hasonlók, amennyire ezt egy hétéves képes befogadni. Az apa ebből szinte teljesen kimarad. A közösen eltöltött idő alatt – legyen szó az uszodáról, a parkról, vagy a nagymama házához tett látogatásról – Dani kialakít magában egy kis világot, melyet Rebeka próbál kontrollálni, valamilyen szinten teret hagyva a szabad gondolkodásnak is. A rendkívül erős alakítást nyújtó Stefanovics Angéla és a teljesen kezdő Sótonyi Bálint között tökéletes az összhang, meggyőző szülő-gyerek kapcsolat van közöttük. A film egyáltalán nem könnyű, de aki jegyet vált rá, annak egy nagyon őszinte és különleges utazásban lesz része. Nem csak gyakorló szülőknek ajánlott.
