A függetlenség napja: Felemelkedés (Independence Day: Resurgence); rendező: Roland Emmerich; főszereplők: Liam Hemsworth, Jeff Goldblum, Bill Pullman, Maika Monroe, Travis Tope, William Fichtner, Charlotte Gainsbourg, Judd Hirsch, Jessie Usher, Brent Spiner, Angelababy, Nicolas Wright, Deobia Oparei; amerikai sci-fi-akciófilm; 120 perc; 2016 (12)
Anya csak egy van
Van ott még, ahonnan ez jött, szokták mondani az emberek, és ez a Földet leigázni óhajtó agresszív földönkívüliekre is vonatkozik. Húsz évvel az első rész után Roland Emmerich elkészítette apokalipszisának folytatását, ráadásul A függetlenség napja: Feltámadás pont azon a napon érkezik a magyarországi mozikba, amelyen a britek az EU-tól való függetlenedésre szavaznak.
A kilencvenes évek második felében kaptunk jó pár nagyszabású hollywoodi produkciót: volt, amelyikben óriásszörny terrorizált nagyvárost, volt, amelyikben hatalmas meteortól kellett megmenteni bolygónkat, és volt olyan is, amelyikben rossz szándékú földönkívüliek próbálták leigázni a Földet. Ezek a filmek általában egymást múltak alul színvonalban, a lényeg az volt, hogy minél bombasztikusabban mutassák be a pusztítást, illetve hogy minél ostobább pátosszal zsibbasszák a jobb sorsra érdemes mozinéző agyát. Anno A függetlenség napja ugyan nem tűnt rossznak az első előzetes alapján, és egy egész jó ötleten alapult, a kivitelezés mégis förtelmes lett, és olyan hisztérikusan béna jelenetekkel bővült a filmtörténelem, mint az elnök lelkesítő beszéde, vagy az, ahogy Jeff Goldblum egy földi számítógépes vírussal hazavágja az idegenek teljes belső hálózatát.
Roland Emmerich blockbustere nagy sikert aratott, így sokan mielőbbi folytatásra számítottak, de egy jó darabig nem történt semmi. A „német Spielberg” karrierje pedig szép lassan hanyatlásnak indult, és az utóbbi időben a bombasztikumról kisebb témákra váltott, de ezzel sem jártunk jobban, Stonewall című tavalyi filmje pedig már moziforgalmazásra sem került nálunk.
Ideje volt hát ismét visszaröpítenie magát a köztudatba, és visszatért pályafutása legnagyobb sikeréhez, a A függetlenség napjához. A már évek óta dédelgetett folytatásból hiányzik Will Smith, akinek a fizetési igényeit nem akarta teljesíteni a stúdió, viszont jó pár ismerős arc visszatér. Itt van a megroggyant Bill Pullman, az apa-fia párost alakító Judd Hirsch / Jeff Goldblum kettős, a sztereotip kattant tudóst játszó játszó Brent Spiner, és minimálisan még Robert Loggia is feltűnik, élete utolsó szerepében. És persze megkapjuk az új arcokat, akik sokat nem nagyon tesznek hozzá a dolgokhoz. A legmeglepőbb talán Charlotte Gainsbourg jelenléte, de hát nem nagyon hibáztathatjuk azért, hogy sokakhoz hasonlóan ő is szeret pénzt keresni.
Ahogy az ideérkező újabb monstrum, úgy ez a film is nagyobb, hangosabb és brutálisabb az elődjéhez képest, és a speciális effektusok is természetesen profibbak lettek. Pátoszból most talán egy kicsit kevesebb jut, ami meg a hatásokat illeti, a nyilvánvaló Star Wars párhuzamok mellett most még bekúszik az Aliens is, a legfőbb ihletforrás viszont egyértelműen az első rész – néha tényleg olyan érzésünk van, hogy Emmerich az első részt remake-eli. Sok újdonságra tehát felesleges számítani, viszont A függetlenség napja: Feltámadás szerencsére egyáltalán nem lett olyan kínos, mint az 1996-os első darab. Ahogy egy cimborám szokott fogalmazni: igazi kertmozis darab – a Balaton partján, egy kellemesen langyos nyári estén, a szabad ég alatt, rágcsával a kézben az ember amúgy sem az Aranypolgárt nézné a legszívesebben.
){kind=link}