Oroszlán

oroszlán Oroszlán (Lion), Rendezte: Garth Davis, főszereplők: Dev Patel, Rooney Mara, Nicole Kidman, Sunny Pawar, feliratos, ausztrál-angol-amerikai életrajzi dráma, 118 perc, 2016 (12)

oroszlánHosszú az út hazáig

Saroo Bierley írt önéletrajzi könyvet  The Long Way Home címmel (nálunk az Athenaeum adta ki, a filmhez hasonlóan Oroszlánra keresztelve), aki egy indiai kis faluból tévedt el gyermekkorában, majd hosszú viszontagságok során hazatalált. Egy olyan bensőséges szemszögön keresztül követhetjük végig egy örökbefogadott kisfiú történetét, amilyen drámát ugyan láttunk már korábban, végül mégis megfog és tud érzelmileg is hatni, kisebb döccenőkkel pedig sikerül minket végigvezetni ezen a hosszú úton.

Egy főleg munkások lakta, többségében írástudatlan közösség kicsiny lakója, az öt éves Saroo az alig idősebb bátyjával együtt dolgozni kényszerül. Egyszer közös útjuk során Saroo elkeveredik, egy üres vonaton találja magát, ami több ezer kilométerre viszi otthonától, így a kisfiú hazatérési esélyei egyenlőek lesznek a nullával. Sem ő, sem családja nem tudja, hogy hol induljanak el megkeresni egymást, így Saroo élete sodródni kezd.

Nem road movieról van szó, inkább egy hihetetlen embertelen világ emlékképeit láthatjuk, hiszen ennek a történetnek minden egyes cselekményeleme és ábrázolása egy férfi visszaemlékezés-kálváriája, aminek emlékeit az idő hol megszépíti, hol csúfabbá teszi. A kegyetlen embercsempészek, az utcán való hánykolódás és a magány még sárosabb, mint az utcák aluljárói, falujának szegényes körülményei pedig nagyon bájos nosztalgiával mutatkoznak meg előttünk.
oroszlánDev Patel nem véletlen a Legjobb férfi mellékszereplő  kategóriában van jelölve, ugyanis a játékidő legnagyobb részében Sunny Pawar, az öt éves Saroo-t játszó kisfiú bűvöl el minket. Ártatlan és ravasz, mindemellett nagyon közvetlen játéka von be minket igazán. A kisfiú elkeveredésének története nagyon hosszúra nyúlt, inkább lírai jellegű elbeszélésről van szó, emiatt a film közepénél kicsit érezhetővé vált az adaptáció egyik rákfenéje: a kevesebb néha több. Azonban az utolsó harmad nagyon szép átívelést kapott. A párbeszédek ugyan olykor hatásvadásznak tűnhetnek, de nagyon tisztává teszik a történetet és ez az, amire itt szükség van.

A film nem titkoltan az Indiából évente több tízezer eltűnt gyermek segítésére akarja felhívni a figyelmet, na meg igyekszik az emberi jóságba visszaadni a hitünket ilyen embertelen körülmények között is. Olykor sikerül is neki, de valószínűleg a Legjobb film díját idén nem ő fogja elvinni, a bollywoodi közhelyek mellőzésének ellenére sem, ettől függetlenül egy szívbemarkoló igaz történetet láthatunk.10_7

Hozzászólások

hozzászólás

You may also like...