Némaság (Silence), rendező: Martin Scorsese, szereplők: Andrew Garfield, Adam Driver, Liam Neeson, olasz-mexikói-amerikai történelmi dráma, 2016 (16)
Egy spirituális utazás története
Ha valami olyan megalkotására nyílik lehetőségünk, amire régóta vágytunk, mindig felmerül annak a veszélye, hogy az alkotás túlságosan önazonos lesz és egy szubjektív individum keresés veszi át a stafétabotot a közönség felé hajló mesélő ornamentika helyett. Scorsese új filmje is valahol ilyen lett, melynek megalkotására harminc évet várt: egy súlyos mondanivalóval bíró a kihívásokat kereső nézők számára.
Ki mondja, hogy a mozi pusztán kikapcsolódásként szolgálhat? Olykor egy utazásra hív minket, ami segít kicsit átértékelni saját látószögünket, a világról és az emberekről alkotott véleményünket és igyekszik kicsit kitágítani a nézőpontunkat. Martin Scorsese is erre felé hajlott, mikor Shusaku Endo azonos című regényét adaptálta a filmvászonra.
A történet a XVII. században játszódik, ahol két portugál szerzetes, Andrew Garfield és Adam Driver (akik tökéletes választásnak bizonyultak erre a szerepre) elindulnak a „vad” Japánba, hogy megkeressék mesterüket (Liam Neeson), aki állítólag a kínzások hatására elhagyta keresztény hitét, és buddhista lett. A kis falvak lakói megváltóként üdvözlik az újonnan érkező papokat, hiszen hitükért üldöztetésben élnek és gyónásaikat, valamint keresztény hagyományaikat senki által nem teljesíthették ki már hosszú ideje. A történet a magasztos istenhit és a vallásos felütés ellenére nagyon távolságtartó, olykor vontatott, de semmiképpen sem didaktikus. Lényegében a buddhista és a keresztény vallás szembenállásából fakadó különbségeket hivatott bemutatni és nem foglal állást egyik mellett sem, sőt. Scorsese kifejezetten kegyetlennek mutatja mindkettőt, csak különböző formában. A japán vallás a testi fenyítésekben és a kínzás módszerében hisz, a keresztény hitet pedig gőgösnek, egocentrikusnak és kirekesztőnek ábrázolja, amivel az ember lelkét sebzi meg.
Az élvezhetősége pont emiatt nagyon megkérdőjelezhető, két okból kifolyólag. Egyrészt a film, több mint két és félórája nem indokolt túlságosan, de a könyvadaptációknál már megszokhattuk, főleg ha egy egész élet lefolyását szeretné bemutatni. Másrészt a film témája a XXI. században korán sem túl populáris. A vallásos téma napjainkban inkább az európai mozik hozadéka még mindig (Ártatlanok, Ida), így az amerikaiak nem véletlenül idegenkedtek ettől a filmtől és az Oscar őrülettől is pont emiatt maradhatott távol. Korábbi hasonló témájú filmjei, a Krisztus utolsó megkísértése, valamint a Kundun kicsit játékfilmesebben kezeli a filmnyelvet, így a Némaság messze a legelvontabb filmje.
Scorsese, aki azért igen korszakalkotó filmeket tudhat maga mögött, egy személyes spirituális utazásra invitál be minket a moziterembe. Véleményét nem fél kifejezni, így ahogy annak idején a társadalom romboló mocskáról és a politikáról sem rejtette véka alá mondanivalóját, úgy most kicsit Fellini 8 és fél-jének érezhetjük az alkotó nyugalmi állapotára utaló „hattyúdalát”, aki reméljük, hogy még sok kiváló művet tesz le az asztalra. Nem könnyen emészthető, de érdemes neki egy esélyt adni, hogy megértsük a világban rejlő vallásosság szellemi fennköltségét és az alkotó lelki világát.
