Az eltüsszentett birodalom
Gwyneth Paltrow félredug és meghal – nem azt mondom, hogy mindössze ennyi történik a Fertőzés c. új szard-össze-magad filmben, mégis visszagondolva nem sok hatásos jelenet maradt meg bennem; se egy ütős párbeszéd, se egy ijesztő képsor. Steven Soderbergh találmánya ugyanis az, hogy túl A víruson, Az ember gyermekén és kicsit a legutóbbi A majmok bolygóján (ezt most találtam, 2084 a címe, szerintetek?), a világot végigfertőző betegséget lehozza a hétköznapok szintjére, ha már az úgyis beköltözött közénk az elmúlt tíz év bulvárkampányainak hála. Disznóinfluenzával és csirkevésszel a hátunk mögött ugyanis első kézből kaptunk ízelítőt a kétezres években abból, amit korábban csak filmen láttunk (vö. 9/11), ilyenformán Soderbergh sem sci-fit szándékozott rendezni, hanem részint megélt, részint sokak által hozzágondolt élményekből rakta össze filmjét. Mert ugyebár a valóságnál semmi nem lehet ijesztőbb. Épp ezért nincs a Fertőzésben semmi misztikus, semmi összeesküvős, semmi csavaros és semmi… hát tulajdonképpen semmi. Nevek vannak benne, jó sok, nem először a rendező filmográfiájában, de amíg az Ocean’s Eleven újabb és újabb részeihez a folytatások szabályai szerint muszáj volt leszerződtetni még egy Catherine Zeta-Jonest, meg még egy Al Pacinót, addig erre a „hétköznapokból építkező” világvége moziba kár volt becsábítani egy raklapnyi A-kategóriás sztárt.
Persze nem zárhatom ki, hogy ez a lecsupaszított forma ez tényleg a frászt hozza valakikre, én mérhetetlenül untam. Igaz, én már az igazi világjárványokat is, talán mert felesleges ijesztgetésnek, olcsó bulvártémának tartottam, miután sosem lett belőlük semmi. Speciel a Fertőzésben lett, így kotyvasztva össze egy „realista utópiát”. És tényleg nem tűnt ez rossz ötletnek, mert amit valóban megéltünk, a kezdeti hisztériát, annak nyomvonalán elindulva lehetett volna rendhagyó vírus-filmet készíteni. Illetve az össze is jött, csak valami más pedig elveszett, így meg se íze, se bűze.
Ami pedig a megannyi sztárt illeti, ugyanaz történik, mint általában az ilyen All Star-felhozatal esetében, senkinek nincs elég lehetősége (talán Jude Law kivételével) isten igazából kiteljesedni, ha nem ismernénk az arcukat, meg nem mondanánk, hogy sokszoros díjnyertes és közönségkedvenc aktorokról van szó. Ez pedig nem lehet más hibája mint újfent a – hiába amúgy zseniális – rendezőé és a forgatókönyvé. Aki/amely engem őszintén meglepett, hogy ilyen gyenge produkcióra képes. Nem baj, azért kitartok mellette, de ezt a filmjét igyekszem gyorsan elfelejteni.
No Comment