Polisse – kritika


PolissePolisse (Poliss) r.: Maiweenn Le Besco, fsz.: Karin Viard, Joey Starr, Marina Fois; francia filmdráma, 127 perc.

A gyerekek elveszett világa

A Hetedik egyik legmegrázóbb jelenete pont a brutális gyilkosságsorozat szünetében játszódik, mikor Morgan Freeman karaktere kifejti Gwyneth Paltrownak, egyszerűen nem mert gyereket vállalni erre a rothadó világra. A Polisse bő két órája közel sem őt akarta igazolni, ellenben nem fogja növelni a nagycsaládosok számát.

PolisseA filmet jegyző Maïwenn gyerekkora sem éppen hagyományos értelemben telt. Alig 16 évesen kislánnyal ajándékozta meg Luc Besson rendezőt (aki róla mintázta  Matildát a Leon, a profiban), ez némiképp közrejátszhatott az ólomsúlyú témaválasztásában. Felettébb kemény személyiségről árulkodik, hogy képes volt heteket eltölteni a párizsi Ifjúságvédelmi Ügyosztályának tagjaival. Azzal pedig komoly tehetségről tesz tanubizonyságot, ahogyan az ott dolgozók munkáját torok és ökölszorító módon visszatükrözte a vászonra.
A mozi bőségszaruja számolatlanul okádta a rendőrsztorikat különböző egységcsoportokról, ám korábban erre az osztályra nem igazán merészkedtek a készítők. A filmben fotóst alakító rendezőnő egy csapat hétköznapjain keresztül vezet minket a pokol azon bugyrába, melyet ezidáig elzártak a látogatók elől. A fölényes grimasszal tagadó molesztáló apa, az unokát „csak” simogató sumák nagypapi, csecsemőjét bántalmazó, önveszélyes kábszeres anya, prostitúcióra és lopásra kényszerítő szülők… – sorjáznak sűrű egymás utánban a borzalom átlagpolgárai. Ítélkezés helyett kíméletlen szembesítés a sokszor eltitkolt hátsószobai gonoszsággal. Megtépázott rendőrök ruháikkal együtt viszik haza a lelkiszennyest, miközben a szüntelenül termelődő gyomorsavban szépen semmivé lesz a privát életük.polisse1A sok szálon futó történet nem mindegyikére kerül csomó, kevés a látványos siker, viszont minden könnycsepp sós és erősen mar. A színészek hús-vér módon azonosultak, és az a szociális érzékenység, ami anno a Drót című sorozatot az átlag fölé emelte, itt is végig jelen van. A tettek nincsenek elbagatelizálva, őszintén az arcunkba ordítják: ezek nem „katonadolog” szintű sérülések, egy 8 esztendős fiúcska lelke nem egy leporolható nadrág!
A Polisse egyben komoly hírlevél a tévéadóknak új műsortervek készítéséhez. Nem ártana végre a sztárcsinálók és villakalandok közé bepréselni egy modernizált Családi kört, amiből megérti a tinilány miért nem „oké” egy mobilért valakit orálisan kényeztetni.polisseMég ágaskodva értem el a kilincset, mikor azt kérdezgették: Mi leszel, ha nagy leszel? Viccesnek tűnt azt felelni: „Felnőtt!” Deresedő fejjel én nem teszem fel, mert tisztán látom, most gyereknek lenni is pokolian nehéz.85

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Hobbiállat - EUShorts előtt
Következő cikk Amerikai pite: A találkozó - kritika

No Comment

Leave a reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .