Populaire kisasszony


Popular kisasszony


Populaire kisasszony (Populaire), rendező: Régis Roinsard, szereplők: Déborah François, Romain Duris, Bérénice Bejo, Shaun Benson, Mélanie Bernier, francia vígjáték, 111 perc, 2012. (12)

Így neveld a titkárnődet

Másfél év késéssel hozzánk is megérkezett Régis Roinsard első rendezése. Az ötvenes évek végén játszódó történetben a gépíró világbajnokság kulisszatitkaiba nyerünk betekintést A némafilmes kameráján keresztül.

1958-ban járunk Normandiában. A 20 éves Rose Pamphyle (Déborah François) a családi vegyesboltban dolgozik. A neki szánt élet (a nő helye a konyhában van) elöl menekülve a közeli városba, Lisieux-be utazik, hogy ott titkárnőnek álljon. A jóképű és gazdag agglegény, Louis Échard (Romain Duris) felveszi maga mellé, bár inkább a lány lelkesedése, mintsem a tehetsége győzi meg. Van valami azonban, amiben Rose már az első munkanapján kitűnik, úgy gépel két ujjal, mint senki más. A biztosítási ügynök Louis a fejébe veszi, hogy megtanítja tíz ujjal gépelni és benevezi a területi bajnokságra. Hogy a főnök-beosztott, helyesebben szólva edző-versenyző kapcsolatból szerelem lesz-e, az maradjon titok. Louis egyszer már elszalasztotta a nagy őt, egykori szerelme, a csinos Marie (az argentin Bérénice Bejo) az amerikai Bobbal (a kanadai Shaun Benson) él, ráadásul a Rosera szemet vett a bájgúnár Gilbert Japy (a Szerelem a felhők felettből ismert Nicolas Bedos) is.
Populaire kisasszonyRégis Roinsard még 2004-ben látott egy dokumentumfilmet a gépíró versenyekről, innen volt az ötlet, melyhez szülei története adta a hátteret. A forgatókönyvön többen dolgoztak, az ötvenes évekbe helyezve a cselekményt. A film elkészítését alapos kutatómunka előzte meg, Roinsard kíváncsi volt a versenyek hangulatára, a versenyzők lelkiállapotára, ezért korábbi bajnokokkal találkozott. Korabeli filmekből, katalógusokból és reklámokból voltak a díszletek, a színek (pasztell, pasztell és pasztell), a ruhák, az autók, de ugyanígy választottak zenét is. Romain Duris, akit kezdettől fogva akartak erre a szerepre, saját maga hozta a filmbe az edző karakterét. Déborah Françoist 150 – főleg kezdő – jelentkező közül választották ki és Billy Wilder filmeket nézettek vele, hogy elkapja Marilyn Monroe, Shirley MacLaine és Audrey Hepburn játékát. Három hónapon keresztül napi két-három órában gyakorolta a gépírást. Bérénice Bejoban Jean Dujardint, Shaun Bensonban Gene Kellyt látták meg a készítők. Az amerikai barátnak azért van helye, mert az ötvenes-hatvanas években a franciák számára az amerikaiak képviselték a fogyasztói társadalom és a szórakoztatóipar csúcsát.
Alain Attal producer éppen Romain Lévy első filmjén dolgozott (Radiostars), amikor hallott az ötletről és mivel édesanyja gépíró volt, azonnal felkeltette az érdeklődését. 15 millió eurót sikerült előteremteni, ami elsőfilmes rendező esetében szokatlanul magas összeg. Már csak A  némafilmes operatőrét, Guillaume Schiffmant kellett megnyerni a produkcióhoz, ami telitalálatnak bizonyult. A kor és vele együtt a korabeli filmek szellemiségét úgy sikerült megőrizni, hogy közben valami teljesen új, szokatlan és modern született, amibe még a túlzások is beleférnek. Abban az időben a titkárnői állás a nők számára a függetlenséget, az önállóságot jelentette, egyfajta kiugrási lehetőséget a régi életformából, így válik a félénk és ügyetlen Rose harcossá, versenyzővé.
Ahogy néztem, a Rocky jutott eszembe és itt találkozott a véleményem az alkotók szándékával, mert utólag elolvasva a hivatalos sajtóanyagot és az interjúkat, szinte mindenki megemlíti a bokszoló figuráját. A gépírás, mint tevékenység nem tartozik a legizgalmasabbak közé, de sikerült hozzá egy szórakoztató történetet kitalálni szórakoztató karakterekkel. A Populaire kisasszonyt tavaly a Cézáron 5 kategóriában jelölték. A filmbeli Populaire a Japy cég által gyártott írógép. A Bedos által alakított Gilbert Japy kitalált figura, de maga a cég létezett. 1777-ben alapították és 1979-ig működött, fénykorát az 1880-as években élte. Óragyártással kezdték, később szerszámok, motorok, szivattyúk, kerékpár alkatrészek, bútorok, kávédarálók és írógépek is kikerültek a gyárakból. Gépíró világbajnokság más formában, de ma is létezik, az 1959-est történetesen Bécsben rendezték, nem a tengerentúl. Végezetül szeretnék köszönetet mondani a készítőknek, hogy egy pillanatig sem gondolkodtak musicalben.

7/10

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Godzilla és ami mögötte van. Volt.
Következő cikk Godzilla