Kisvárosi gyilkosok (Dræberne fra Nibe), rendező: Ole Bornedal, szereplők: Nicolas Bro, Ulrich Thomsen, dán fekete koméda, 90 perc, 2017. (16)
Nő a baj
Az északi komédiák általában nem kímélnek senkit és semmit, ezúttal sincs egy másként, az egymásra bérgyilkost küldő házaspárok története gyakorlatilag szétalázza a házasság intézményét és a kisvárosi életformát.
Ibnek (Nicolas Bro) és Edwardnak (Ulrich Thomsen) nem kell a szomszédba menniük, ha az ügyfelek pumpolásáról és hitegetéséről van szó, de még így is kidolgozzák a belüket, hogy feleségeik a csillagos német márkával furikázhassanak. Régi házasokként sokat morognak, de azt még ők sem gondolták volna magukról, hogy egy alkoholmámoros éjszakán bérgyilkost rendelnek az interneten a kiiktatásukra. Másnap, a kijózanodás rögös útjára lépve persze visszacsinálnák a dolgot, de a tiszteletdíjat már elutalták és bérgyilkosunk, Igor Ladpolny (Marcin Dorocinski) el is indult, hogy eleget tegyen a megbízatásnak. A fiúk mindent elkövetnek, hogy elálljon a tervétől, de egyrészt túl nagy benne a tettvágy, másrészt a leitatására tett kísérletek rendre kudarcot vallanak. A két feleség, Gritt (Mia Lyhne) és Ingrid (Lene Maria Christensen) rájönnek a turpisságra, ezért ők is felbérelnek egy bérgyilkost, Miss Nippleworthyt (Gwen Taylor), aki amolyan fekete angyal Angliából. Ami ezek után jön, az a párterápiának egy olyan – ritka – válfaja, ahol az első és legfontosabb szempont az életben maradás. Ebbe az őrült, dilis ámokfutásba száll be a helyi erő, Heinz (Søren Malling) is több-kevesebb, de inkább az utóbbi sikerrel. 
A film elsősorban a házaséletet árnyoldalát kezdi ki a már jól megszokott és kedvelt fekete humorral, de nekimegy a kisvárosi életformának is. A jóléti társadalomnak újfent kiosztanak egy-két pofont (pl. Ib és Edward eltitkolt, adózatlan jövedelme), miközben olyan karaktereket sem félnek előhúzni a kalapból, mint az arab terrorista taxis, a nem kicsit zsidó beütésű, rendkívül ellenszenves válóperes ügyvéd, vagy a meleg svéd salsaoktató, aki óráit a helyi templomban tartja. Az angol és orosz bérgyilkosok pedig nemzetük olyan képviselői, akik az összes sztereotípiát magukon viselik. Mindezeknek köszönhetően a cselekmény már-már abszurdba hajlik, a vicces cselekményre azonban árnyékot vet a végkifejlet, hiszen alapvetően mégis emberéletekről és a házasság megmentéséről van szó, valahova ki kell futnia ennek az egésznek.
A Kisvárosi gyilkosoknak minden erénye ellenére ezt nem is sikerült maradéktalanul véghez vinni, a befejezésből tényleg már csak Oprah Winfrey hiányzik. Ezt leszámítva szórakoztató dán mozi ismerős arcokkal, melyet régi házasként még jobban tudtam értékelni.
