Az örökifjú Dustin Hoffman, mikor még Gene Hackman-nel voltak szobatársak, nem jósoltak nekik nagy jövőt színészként, aztán szépen rácáfoltak. Hogyan hozta meg kitartása és tehetsége ezt a nem mindennapi karriert? Áttekintettük életművét, archív fotókat kapartunk elő, mókás megnyilvánulásait, reklámokat, milyen szerepekre mondott nemet… 85 esztendőbe rengeteg minden belefért.
1937. augusztus 8-án született Dustin Lee Hoffman Los Angelesben, Harry Hoffman és Lilian Gold második gyermekeként. A család zsidó származású, ukrán, lengyel és román területekről vándorolt ki. Ahogy később mesélte, egyetlen olyan emléke sincs, hogy a vallásukat gyakorolták volna és csak 10 éves korában tudatosult benne származása. Nevét Dustin Farnum némafilmes után kapta. Apja a Columbia filmgyárban dolgozott, később bútorkereskedéssel kereste meg a kenyérre valót, anyja amatőr színész volt. Bátyja, Ronald jogász és közgazdász végzettséget szerzett.
A félénk Dustin színészkedéssel szeretett volna némi önbizalmat pumpálni magába. Ő és Robert Duvall is azt nyilatkozták, hogy a lányok miatt választották a színjátszást. Egy ilyen osztály igazi aranybánya volt egy fiatal férfi számára. A Santa-Monica-i Főiskolán (ide járt még többek közt Arnold Schwarzenegger, James Dean, Sean Penn, Paul Thomas Anderson és Hilary Swank is) még más irányú tanulmányokat folytatott, két év után el is váltak útjaik. A család támogatását nem mindig élvezhette, Pearl nénikéje egyenesen azt mondta, soha nem lesz belőle színész, mert nem néz ki elég jól hozzá. Később mégis mindenhol köszönetet mondott a családjának azért, hogy ilyen messzire eljutott.
Kezdetben valóban nem járt sikerrel, még szendvicsemberként is dolgozott, majd egy színészkurzus és a konzervatórium (a klasszikus zongora és a zeneszerzés is foglalkoztatta) után Lee Strasberg színitanodájában kötött ki, ahol neki és szobatársának nem sok jövőt jósoltak a szakmában. A szobatársat egyébként Gene Hackman-nek hívták.
Ők ketten és Robert Duvall laktak együtt, miközben filmszerepekre vadásztak. Ahogy később Hackman mesélte, ekkor még nem voltak nagy álmaik, egyszerűen csak dolgozni akartak (Hackman néhány kisebb tévészerep és reklám után egy időre fel is hagyott a kereséssel és tanítást vállalt). Egyébként Gene Hackmannel 2003-ban szerepelt először együtt a filmvásznon Az ítélet eladó című tárgyalótermi drámában.
Bostonba ment, majd a Broadway-re, ahol színészként és segédrendezőként is dolgozott (a ’60-as években már tévésorozatokban is láthatta a közönség). A The Apple Tree című Broadway musicalt rendező Mike Nichols meghallgatta Hoffmant, de az énekes szerep miatt inkább Alan Aldát választotta. Hoffman alakítása azonban volt annyira meggyőző, hogy szerepet ajánlott neki a Diploma előtt (1967) című filmjében. Ezért a szerepért aztán rögtön Oscar- és Golden Globe-díjra jelölték (1968). A Time magazin ódákat zengett a színészről.
Ezt követően sorra jöttek a filmszerepek (Éjféli cowboy 1969, Kis nagy ember 1970, Szalmakutyák 1971, Pillangó 1973), de a színházzal sem szakított (Az ügynök halála, A velencei kalmár), ahol rendezőként is bemutatkozott.
A Diploma előt-tért 17 ezer dollárt kapott, az Éjféli Cowboyért már 250-et. A nyolcvanas években 5-6 millió volt a gázsija. A Diploma előttben amúgy szerepe szerint 20 évvel volt fiatalabb Anne Bancroftnál. A valóságban csak 6 év volt a két színész között.
Bekerült a Guiness Rekordok Könyvébe a Kis nagy emberrel, amiért 17-től 121 éves koráig alakított egy karaktert.
Az elnök emberei (1976) és a Kramer kontra Kramer (1979), az Aranyoskám (1982) és az Esőember (1988) mind hatalmas sikernek bizonyultak. Más sikerfilmekre is meg lett volna a lehetősége, hiszen majdnem ő lett Michael Corleone, Rick Deckard (Szárnyas fejvadász 1982) szerepére is meghallgatták, de a Batman visszatérben is őt nézték ki Pingvin szerepére és majdnem ő lett Popeye is, de az 1978-as Supermanben elutasította Lex Luthor szerepét.
Filmjeiben elsősorban antihősöket és sebezhető karaktereket alakít.
A ’90-es években sem állt le, játszott sikeres és kevésbé sikeres filmekben is (Hook 1991, Billy Bathgate 1991, Mondvacsinált hős 1992, A vírus 1995, A gömb 1998, Sleepers – Pokoli lecke 1996, Amikor a farok csóválja…1997).
Az 1978-as Próbaidő rendezéséért még nem járt kredit, így első és egyben utolsó saját filmrendezésének így a Kvartett – A nagy négyes (2012) tekinthető. A szakma számos díjjal és jelöléssel méltatta a bemutatkozást.
Számos életműdíjat és elismerést tudhat a magáénak. Kétszer nyert Oscart (Kramer kontra Kramer 1980, Esőember 1989), további öt jelölése van, 13-szor jelölték Golden Globe-ra, ebből hatszor nyert (köztük egy életműdíjat), 4-szer nyert BAFTA-, 3-szor Drama Desk-, 2-szer Emmy- és 1-szer Genie-díjat. Ő az egyetlen, aki három olyan filmben is játszott, amelyik elnyerte a legjobb filmnek járó Oscart (Jack Nicholson, Marlon Brando és Gene Hackman két-két filmben játszottak).
A 200-es évek második felétől már kevesebbet látni nagyobb szerepekben. Feltűnt a Vejedre ütök (2004) és az Utódomra ütök (2010) című komédiákban Ben Stiller apjaként Barbara Streisand oldalán. Az Apádra ütök forgatásán Robert De Niro bevallotta Hoffmannak, hogy 1969-ben ő szolgálta ki Hoffmant pincérként egy 2-nd Avenue-i étteremben. „Ja, te kérdezted meg, milyen volt a lepényhal?” – emlékezett vissza Hoffman.
Több alkalommal kölcsönözte hangját Shifu mesternek a Kung Fu pandában (2008, 2011, 2016 és a rövid animációk), valamint láthattuk őt A séfben, A kórusban és A cipőbűvölőben (2014) is. 2011-ben ő is beintegrálódott a sorozatbizniszbe, ugyanis főszerepet kapott a Befutó (Luck) című sorozatban, de sajnos egy évad után kaszálták. 2016-ban kiemelt pedig a Mediciek hatalmában tűnt fel Richard Madden (Trónok harca) oldalán. Noah Baumbach rendezésében, A Meyerowitz-történetekben Adam Sandler és Ben Stiller édesapját játszotta. Következő moziját (Sam & Kate) már leforgatta az utómunkálatai zajlanak.
Magánélete, ahogy a legtöbb sztárnak neki sem zökkenőmentes, kétszer házasodott. Első feleségétől egy gyermeke született, valamint örökbe fogadta annak első házasságából született gyermekét. Második feleségétől négy gyermeke született és ettől fogva gyakorolja zsidó vallását is. A “metoo” botránysorozat őt is elérte, előkerült néhány vádló a múltból, akik többnyire helytelen viselkedés és ajánlattétellel vádolták, végül nyilvánosan bocsánatot kért.
Egyébként tehetségek felfedezője is Dustin, ugyanis Jonah Hill állítása szerint ő fedezte őt fel, amikor a középiskolába járt a gyerekeivel és Jonah egy ideig járt is Hoffman lányával, Alival.
A tragédiák sem kerülték el, rákbetegséget diagnosztizáltak nála, amiből 2013-ban sikerült kigyógyulnia, valamint Az Én, Pán Péter forgatása alatt elvesztette az ujjhegyét, ezért egy napig bemorfiumozva játszott.
Legtöbbször Tahi Tóth László, Szakácsi Sándor és Végvári Tamás szinkronizálta (Diploma előtt – Fazekas István, Hook – Velenczey István, Dick Tracy, Mondvacsinált hős – Varga T. József).
Tőle hallhattad:
„Egy jó kritika is csak egy újabb lépés a kivégzés felé.”
„Az eutanázia legális Hollywoodban. Megölik a filmet, ha nem hoz azonnal sikert.”
„Jazz zongorista akartam lenni, de nem voltam elég jó. Főiskolára mentem, mert nem volt meg az eredményem az egyetemhez. A színjátszást választottam, hogy meglegyen a pontszámom. Egy barátom beszélt rá, azt mondta, ez olyan, mint a testnevelés, nem lehet megbukni belőle. Ez a prózai oka annak, miért kezdtem színészkedni.”
Kapcsolódik:
