Manapság egy figyelemfelkeltő és direkt túlzó cím nélkül egy cikk könnyen belevész a magukat “nagyon fontos”-nak kiáltó hírek zavaros tengerébe. Ez esetben megvan a hangzatos felütés, legalábbis a maroknyi stábunknak, és azért önkényesen ideveszem az állandó olvasóinkat is, ez talán mindenképp az.
Akinek nincs ideje a szentimentális ömlengésre, annak a híradó stílusában csak ennyi: Magyarország egyik legrégebbi független filmes weboldala, A hetedik sor közepe (hetediksor.hu) 10 év után leáll. Július 1-től nem frissül egyik felületen sem, de az archívum továbbra is elérhető marad.
Bő lére eresztve:
121 hónappal ezelőtt, mikor Hanula Zsolt barátom felvetette, hogy blogoljunk, persze akkor még a szóval sem voltam teljesen tisztában, ártalmatlan dolognak indult. A VOX mozimagazin két egykori újságírója kritikákat írogat kedvtelésből, egyikőnk sem gondolta, hogy egy sátántangónyi hosszúságú mozi lehet belőle.
Ő okosabb volt, már több mint 5 éve kiszállt, gyakorlatilag ugyanazért, amiért most abba kell hagynunk. Akkor is sajnáltam kiválását, most meg különösen jól jönne, ha Zsolti rám pirítana, hogy hagyjuk ezt az érzelgős maszlagot, ez lényegében már úgysem érdekli az embereket.
Viszont ahogyan focista koromban a meccs után, ezeket a levezető köröket le kell futni, mert hátha egyeseket azért izgatnak a valós okok. Meg valójában nekem is szükségem van rá, hogy kiírjam, mert nagyon nehéz lesz ennyi idő után elengedni. Fura lesz megélni, hogy holnap reggel már nem ülök oda filmes pletykákat böngészni, nem küldök át Kristófnak vicces sztárvideót, hogy dobja ki, nem szerkesztem be Moe vagy Vörös sorozatkritikáját, Hujbit nem hurrogom le friss szóvicces mémjei miatt, és Botival sem vívok közelharcot az egy átlagos cikk hosszúságát illetően. Bizony hiányozni fog a házi Száll a kakukk fészkére stábunk is.
Pláne, mikor annyi munkát tett bele annyi ember hosszú éveken keresztül, és persze az sem másodlagos (sőt mindig is elsődleges volt), hogy egy “népesebb családért” is felelünk. Mert ez a 40500 feletti facebook família nem hirdetések árán lett összevásárolva, ráadásul egy kulturáltan kommunikáló, humoros közösség, akik ugyanúgy imádják a mozit és a filmeket, mint mi.
Most viszont eljött az a pillanat, mikor már a józan ész és nem a szív dönt. Hobbinak indult, de már nagyon régóta munkahelyünkké vált, ahol viszont mindenki ingyen dolgozott. Ez akkor még fájóbb tud lenni, mikor órák mennek el azzal, mert nem csupán vicces mémeket vadászgat az ember, tengernyi szükséges rossz van: sajtóleveleket átolvasgatni, vetítésekre regisztrálni, jegyjátékok nyerteseit egyenként értesíteni… Egy évtizedet élt meg úgy az oldal, hogy a tényleges napi teendőket sosem végezte 1-nél több ember, jó esetben másfél, mert néha a rendes fizető melónk előtt a másiknak korán reggel átküldtük a napi anyagok egy részét. Viszont amikor a vasárnapi családi ebédről lecsúszik az ember egy Stranger Things előzetes miatt, na az már tényleg az őrület határa.
Számtalanszor hirdettünk tagfelvételt, rengeteg átutazónk volt, kik ma ugyanezt pénzért csinálják forgalmazóknak vagy fizetőképes oldalaknak. Pár hónap után mindenkinek feltűnt, hogy ez valójában egy fizetetlen meló, pusztán sajtóvetítésekért nem éri meg csinálni. A kellő szakmai háttérrel bíró írók maréknyi csapata, többnyire volt kollégákból (Ági, Steve, Josh) vagy filmbolond ismerősökből állt, kik saját szabadidejükből adóztak az oldal életben tartásához.
Azok, akik jó ideje olvasnak és követnek minket, tudják, mit takar a név és A hetedik sor közepe szellemisége, a “humorral nevelni a film szeretetére”, bármennyire is patetikusan hangzik, tényleges őszinte célkitűzés volt. Próbáltunk értéket is közvetíteni, nem pusztán lájkokat és megosztásokat hajszolni, ami egyébként olykor szalmaszál is lehet az ilyen nonprofit blogoknak.
Pályázatokon, ha próbálkoztunk sem nyertünk támogatást. A függetlenségünket, a pártatlanságunkat könnyű volt végig fenntartani, noha még nagyobb oldalak alá való betagozódásról is folytak tárgyalások. Bő három éve már megéltünk egy hasonló krízist, akkor előre menekültünk néhány új impulzust adó taggal (Külön köszönet Cseh Norbertnek!).
Sosem voltunk amellett, hogy hirdető táblát csináljunk az oldalból, ám a szükség törvény bont alapon, számtalan formáját kipróbáltuk webes felületünk értékesítésének, de még az ügynökséggel való szerződés sem vezetett sikerhez. Mert valahogy mindig túl kicsik voltunk (ebben a hónapban mondjuk 125 ezer fölé ment a hetediksor.hu látogatottsága).
Rengeteg emberrel ültünk le tárgyalni, bizonygatván, hogy vannak olyan bevétellel kecsegtető tevékenységeink, például 120-140 főt megmozgató élő filmes kvízeink (ebből 19-et rendeztünk úgy, hogy mindegyikre úgy kalapoztuk össze a díjakat) vagy egyedi you tube videósorozataink (és számos megvalósítandó), amik egy biztos anyagi háttérrel kivitelezhetőek lettek volna, de ennyi rossz ajtó amin kopogtattunk, még a Szörny Rt.-ben sem kapott helyet.
A közösségi finanszírozással is próbálkoztunk többször, többféleképpen. Ennek leágazásaként félig-meddig az oldal égisze alatt (a Vertigo Media segítségével) elkészült egy dokumentumfilmünk is, ami még moziba is kerülhetett, de a csoda kábé itt véget is ért. A biztos anyagi bázis megteremtéséhez sajnos ez nem célra vezető út. Arról nem beszélve, hogy egy idő után már minden hasonló, pénzre irányuló felhívást szemlesütve tettünk ki, mert nem saját olvasóinkat akartuk kizsebelni, hiszen jó részük még suliba jár.
Ezzel szemben a folyamatosan süllyedő Titanicunkon mindig lelkesen játszottunk a jó ügyekért, tartalmas filmfesztiválokat, törekvéseket és a feltörekvő oldalakat vérzivataros időkben is önzetlenül felkaroltuk. Tető alá hoztunk filmpályázatot, fedeztünk fel tehetségeket, Kiscsoportokat, magunknak és másoknak egyaránt készítettünk reklámokat, mindig támogattuk a lelkes amatőr törekvéseket, még egy Oscart is átadtunk. Kisorsoltunk több ezer mozijegyet, ajándékpólót, könyvet, ráadásul az egyik karácsonykor ingyen megmoziztattunk kétszáz embert, a termet pedig munkával fizettük meg.
A kezdeti kritikaírogatásból komoly archívummal bíró weboldalunk lett, haladtunk a korral, és egyre több felületen próbálkoztunk szélesíteni a közösségünket. A facebook mellett twitter, tumblr, insta, kvízjáték és youtube csatornánk indult, de valójában soha nem mértük fel reálisan, mire is van valójában kapacitásunk.
A számos távlati terv és ötlet elmerült az ígéretek áttetsző tavában. Az állandó szívességekből álló libikóka játékba végképp belefáradtunk. Azt sem felejtjük el, hogy rengeteg nagyszerű emberrel az oldal révén ismerkedhettünk meg, és csak reméljük, ezek többsége a virtuális léten túl is megmarad.
Humorunk többnyire az élet fölé kerekedett, de most 40 felett hamarosan kétgyerekes szülőként, több munkahely mellett (mindig is az volt a cél, hogy ez legyen az-az egy) nagyon elfáradtam, már eddig is sokan bolondnak néztek (nem mintha ez bármikor is befolyásolt volna), hogy még mindig Lusta Dickként fújom a trombitámmal a vitorlába a levegőt, csakhogy elkerüljük a zuhatagot.
A hetediksor.hu és az oldalhoz tartozó egyéb felületei a mai napon frissülnek utoljára. Mindig annak a híve voltam, hogy csináljuk rendesen, fél gőzzel (csak a facebook oldalt, kevesebb naprakész anyaggal) nem érdemes. Egy-egy alibiből elhelyezett vicces kép vagy újrázott régi anyag még fenntarthatná a látszatot, de gyakorlatilag így lavíroztunk tavaly október óta. Fáj ez sokunknak, picit olyan, mintha otthagynám a gyerekemet a bölcsiben, és nem mennénk többet érte.
Köszönöm az összes írónak, grafikusnak, átlovagoló szerencselovagnak (kommnentben bátran búcsúzzatok el, mert nem tudnék ennyi embert nevesíteni!), aki valaha egy picit is hozzátett ezalatt az egy évtized alatt a Sorhoz. És persze külön köszönjük Nektek, az összes Olvasónak, akik miatt ilyen sokáig lelkesen stoppoltuk az öreg székek kólával leöntött popcornolajos huzatát. Hosszú ideig tényleg élvezettel tettük.
James Bond sem mondta, hogy Soha, így maradjatok azért A hetedik sor közepe közelében! Az ajtót résnyire nyitva hagyta a jegyszedő, de ha más nem, találkozunk valamelyik moziban! Az életben jóval kevesebb a happy end, mint a filmekben, mégis sokunknak a mozi jelenti az életet.
Megtiszteltetés volt Veletek ücsörögni, még egyszer köszi Mindenkinek!
Csizmazia “Cheese” Gábor,
a hetedik sor széléről, mert valaki közületek megvette a közepére szóló jegyeket.
[…] Tíz év után leállt Magyarország egyik legrégebbi független filmes weboldala, A hetedik sor közepe. […]