Messiás (Messiah) 1. évad – kritika


Messiás (Messiah), készítő: Michael Petroni, szereplők: Michelle Monaghan, Mehdi Dehbi, John Ortiz, Tomer Sisley, amerikai misztikus dráma, 43 perc, 1 évad, 10 rész, 2020

Vissza a gyökerekhez

Mi történne, ha a mai, felgyorsult, fejlett világban felbukkanna egy Jézushoz hasonló figura és a szeretetről kezdene el prédikálni? Ezt próbálja meg bemutatni a Messiás, ami bár lehetett volna egy keresztény propaganda is, de egyáltalán nem lett az, sőt. Rendkívül hitelesen ábrázolja a mai hitrendszert és azt, ami mögötte van több ország szemszögéből. Emiatt egy intelligens és morális kérdéseket is feszegető sorozat lett.Nem véletlen, hogy mostanában ennyire sok vallási kérdéssel foglalkozó mozgóképes alkotás lát napvilágot. Van, amelyik a vallási pragmatizmust kérdőjelezi meg és rendhagyó módon egyfajta fricskát mutat az egyháznak. Ilyen volt a Preacher is és Az ifjú pápa, melynek új évada, Az új pápa most debütált, ami még polgárpukkasztóbb módon ábrázolja ezt a világot. Más alkotások pedig a valós történetekbe kapaszkodva mutatják meg és fejtik ki logikus elméleteken keresztül, hogy a mai, technicista világban milyen újításokra lenne szükség az egyházon belül, nem csak materiális, de mentális szinten is. Ilyen a tavalyi év végi sikerfilmek egyik kiemelkedő darabja, A két pápa. A Messiás leginkább a slow life propagandája, mivel nagyon körülhatárolható képet fest mindarról, amit mi manapság a hitről gondolunk, legyünk akár iszlámok vagy keresztények. A Messiás egyértelműen közli a sorozatban, hogy „I walk with all men”. Eszerint ő az összes vallást képviseli, így nem szeretne állást foglalni.A történet és a felütés egy látszólag igen egyszerű ötletből származik: az emberek hogyan reagálnának a közel-keleti és a nyugati országokban, ha egy Jézushoz hasonló férfi felbukkanna és próféciákat kiáltana ki a jövővel és a jelenlegi emberi viselkedéssel kapcsolatban, látszólagos csodákat művelve? Természetesen egyrészt rengeteg követője lenne, másrészt a posztmodern ember első, szkepticizmusba hajló gondolata az lenne: Ez biztos csak egy átverés!A történet fő producerei az a Mark Burnett és Roma Downey, akik már készítettek ilyen jellegű sorozatot (A Biblia), valamint az a Petroni, aki szintén hozzá nyúlt már ehhez a témához a Csodák című széria által. Ez a mű egy sokkal letisztultabb, inkább a realitások talaján mozgó társadalmi rajz, ami a megmagyarázhatatlan tettekkel átbillen olykor-olykor a spiritualitás mezéjére, ami kellő feszültséget visz a történetbe ahhoz, hogy ne legyen kiszámítható és végig kétséges legyen az újra eljövendő Jézus valódisága.Al-Masih, ahogy népe hívja az új Megváltó képében tűnik fel először Ciszjordániában, ahol az CIA emberei már nagy erőkkel megfigyeltetik, hiszen az eddigi történésekre hagyatkozva inkább tűnik egy újabb terrorista vezérnek, mintsem Isten újra megjelenő fiának. Emiatt is hajaz kicsit a Homeland-re, bár egy kevésbé izgalmas CIA ügynöknővel, mint ott Carrie Mathison, de itt is kapunk némi betekintést Eva Geller (Monaghan steril játéka eddig hiteles) magánéletébe, ami elég tragikus sorssal ruházza őt fel. Másrészt szintén plusz pont a valósághű ábrázolás és a mai kor emberét megszólító nyomatékosítás mellett, hogy nem kitalált social media platformok és tv csatornák logóit láthatjuk, hanem a BBC News vagy a Buzzfeed cikkei jelennek meg előttünk.A CIA ügynök mellett egy másik, olykor illegális tevékenységeket is végző ügynök áll még a középpontban, Aviram Dahan, akinek szintén a családi élete romokban hever, valamint egy amerikai pap, Felix és családja, akiket Al-Mesih kiválasztott és a gondjaikra bízta magát. A Megváltó körül zajló események nagyon hajaznak az egykori bibliai jóslatokra: özönvíz, betegségek és az időjárással való játék. Nagyon valóságos és izgalmas pillanatokat okoz egy-egy tárgyalással, ahol az anyagias világ vezetői különböző geopolitikai okokból próbálják meggyőzni saját érdekeikről, de hatásos monológja mindenkit elgondolkoztat arról, hogy milyen megközelítések léteznek még a materiális világon felül. Emiatt jó ez a sorozat és sok kérdés felmerül az emberben: mi hogyan reagálnánk? A múltban a valódi Jézus is valószínűleg ilyen volt? Igazából sok mindent is fel lehetne róni ennek az embernek: Ha mindenféle csodára képes volt, akkor miért nem tett többet a szenvedőkért? A válaszokat egyébként a legtöbb esetben megkapjuk és nem is hagy hiányérzetet a találgatás.

A lezárás egy óriási cliffhanger, ami ad okot a várakozásra, de ígyis egy kerek, egész sztorit kapunk, hiszen, ha a történelem folyását nézünk, a mai napig ez az emberiség legnagyobb kérdése: létezik-e Isten? Így soha ne várjunk egyértelmű választ. Ennek a sorozatnak sem a megtérítés a célja, leginkább az emberi mivoltunkba való belegondolásra és az értékrendszerünk áttekintésére ösztönöz minket, hogy mi egyáltalán hiszünk-e bármiben is? Így erre a sorozatra a mai, XXI. századi rohanásban nagyon nagy szükség volt.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Bad Boys: Mindörökké rosszfiúk - kritika
Következő cikk Steve Buscemi és Tim Roth 28 év után újra Kutyaszorítóban