Kenneth Branagh folytatta az Agatha Christie feldolgozások sorát, a Halál a Níluson jobb, mint a Gyilkosság az Orient Expresszen volt, de még így is rossz szájízt hagy maga után. Branagh krimije okés darab, azonban pont a zsánertől várt fordulatosság maradt el, helyette kaptunk felesleges történetszálakat és egy roppant bugyuta szerelemallegóriát. Innen is üzenem az író-rendezőnek, hogy attól még, hogy folyton-folyvást hangoztatjuk egy filmben a szerelem szót, még nem lesz mélyebb a dráma, cserébe viszont komolyantalanná válik a narratíva. Azt a Poirot-bajszot (és a hozzá kapott háttérsztorit) meg hagyjuk is.