A külcsínben csak trailere alapján Wes Anderson érzetű Ecc, pecc, ki lehetsz? valójában nem a rendező életműve előtt emel kalapot, hanem a londoni színházi életbe és 1952-be helyezi a Volt egyszer egy… Hollywoodot, miközben Agatha Christie stílusának sablonjaival játszik könnyedén és önironikusan. Ez azért jó, mert így nem akar Tőrbe ejtve lenni, de azért rossz, mert fel sem tud érni hozzá. Viszont egyértelműen a legjobb alkotás azok közül, amik kötődtek az írónőhöz az elmúlt évekből.