A szomorúság háromszöge – kritika

Ruben Östlund első angol nyelvű filmjében ott folytatja, ahol abbahagyta, a valósággal sokkol minket, a tudatosan és precízen felépített cselekménnyel görbe tükröt tart elénk és ismét lecsupaszítja az emberi lelket, bemutatva annak minden jóságát és gonoszságát. A szomorúság háromszöge nehéz film, de ha képesek vagyunk befogadni, rá fogunk jönni, hogy már megint semmi nem történik véletlenül és borzasztó messze áll tőle az öncélúság.