A Maestro pont az ellentétes oldalon rúg kapufát mint az Oppenheimer. Míg Nolan 3 órás atom-eposza túl sokat akar egyszerre és ezért kifejtetlen marad (sajnálom, hogy erre a megosztó véleményre csak egy ekkora utalás futja, de most mással foglalkozunk), a Maestro esetében az izgalomdús alapanyag kihasználatlanul hever.