Category: Premier

Kilenc élet

Kevin Spacey az utóbbi években csak ritkán hagyja ott a színházat, leginkább azért, hogy, förtelmes főnököt alakítson kevésbé drámai hangvételű mozikban. Most sincs ez másként, ráadásul a játékidő zömében kómában fekszik és csak a hangját hallani.

Florence – A tökéletlen hang

Meryl Streep énekel, Hugh Grant táncol, a közönség szórakozik. Nem történik semmi baj. Pontosabban nem történik semmi. És valami furcsa okból, egészen megnyugtató nézni ezt a semmit.

Sully – Csoda a Hudson folyón

Clint Eastwood és Tom Hanks először dolgoznak együtt, de mintha évtizedek óta ezt csinálnák, és ez lenne a sokadik filmjük. Ahogy a filmben elhangzik 9/11 után ráfért már egy ilyen történet New York városára, ránk pedig egy ilyen jó kis mozi.

Sing Street

A recept látszólag egyszerű, ha megtetszik a lány, hazudd azt, hogy van egy zenekarod. Filmünk tinédzser hőse azonban továbbmegy, tényleg alapít egyet. A zenés filmekben erős ír forgatókönyvíró-rendező ismét nagyot alkotott.

Micsoda spanyol éjszaka

Álex de la Iglesia, megannyi díjazott spanyol mozi alkotója egy szilveszteri műsor kulisszatitkaiba avat be minket és keményen beszól a kapzsi dilettánsoknak. A jellegzetes spanyol fekete humor kedvelői talán még egy kicsit többet is kapnak, mint amit egyetlen filmtől elvárnak.  

A zátony

A zátony kedvcsináló videója (The Beginning) viszont annyira hangulatosra sikeredett, hogy úgy döntöttem, ezzel a filmmel hangolódom rá a nyaralásra idén. Jaume Collet-Serra alkotása nem ijesztett rám annyira, hogy kedvemet szegje a nyílt vízi úszkálástól, gyengeségei ellenére viszont mégis kellemes kikapcsolódást nyújthat azoknak, akik a digitálisan széteditált filmek korszakában nem sajnálnak szűk másfél órát egy jóval klasszikusabb műre sem.

Szex, mámor, rock’n’roll

Az Oscar-jelölt Alabama és Monroe rendezője ezúttal a belga éjszakába kalauzol minket, ahol egy testvérpár próbálja megvalósítani álmait és saját magát. Erős mozi, bár kissé hosszú.

Szellemirtók

Bő három évtized után újra összeállnak a szellemirtók, hogy cameózzanak egy jót egy filmben, amiben négy nő és egy férfi szellemeket irtanak.

Az én csontsovány nővérem

Sanna Lenken a saját fiatalkori evési problémáit vitte vászonra és mivel esetében jól végződött a dolog, nem is próbálta meg másként eladni a történetet. Talán vállalhatott volna több kockázatot is, de első nagyjátékfilmnél még megbocsátható, ha valaki a biztonságra játszik.

Csontok és skalpok

Kurt Russell mostanában western üzemmódban van, és ebben a filmben úgy néz ki, mint aki szinte át sem öltözött az Aljas nyolcas forgatása után. A forgalmazás azonban kicsit megtréfál, és pont fordítva történt a dolog: A Csontok és skalpok közvetlenül a Tarantino film előtt forgott, csak nálunk később mutatják be.