Tarantino kilencedik filmje leginkább egy tisztelgés azelőtt a korszak, műfajok és filmes emberek előtt, akik őt inspirálták a pályája során. Új filmjében nem a rá hatással lévő művekből és allűrökből építkezett, leginkább ezeknek állított emléket, amivel sokakban kiválthatta azt az érzést, hogy ez nem egy tipikus „tarantino film”. Pedig ennél jobban nem is lehetne az, csak a maga idősödő, szentimentális módján.