Kötter Tamás: Rablóhalak
Kalligram Kiadó, 2013
298 oldal
Vigyázó szemeitek Kötter Tamásra vessétek!
Nehéz a dolga a 21. század írójának! Nem elég, hogy elszámítógépesített, undorítóan modern világunk tökéletesen híján van mindenféle romantikának, azok köre is egyre szűkül, akik az olvasást, mint olyan, egyáltalán szükségesnek tartják. Mindnyájan része vagyunk egy világméretű összeesküvésnek, amiben kapzsi emberek mamipornóval és erotikus vámpírregényekkel próbálják betömni az olvasásra vágyók száját, melynek köszönhetően egyre nehezebb kiszűrni, mely kortárs művek azok, amiknek sejtelmes nevű írója nem egy, az emberek manipulálásához jól értő marketingcsoportot takar. Bár napjainkban egy művész már nem is igazi művész, ha nem tudja hogyan kell eladnia magát és alkotásait, Magyarországon még él az a régimódi szemlélet, miszerint egy tehetséges, kreatív ember nem áldozza fel lelkét a profit oltárán, illetve ha igen, akkor biztos nem is igazi művész.
Ezt cáfolja meg tökéletesen Kötter Tamás Rablóhalak című kötete. A könyvön szereplő álnév ugyanis fiatal, sikeres ügyvédet takar, aki miután az üzleti életben már elért mindent, amire egy üzletember vágyhat, úgy döntött megírja és novelláskötetbe gyűjti élményeit. Nem egy újabb “hogyan lehetsz gazdag”-típusú önsegítő könyvről van ám szó, hanem egy maróan szatirikus korrajzról a Liszt Ferenc tér- Symbol- Romkert háromszög népéről: az elit multinacionális cégek dolgozóiról.
A nyugati országok közép,-felső középosztályának dom perignonnal leöntött világa számos írót és filmrendezőt megihletett már: az Amerikai szépség, Amerikai pszicho, Apró titkok, Steve McQueen zseniális A szégyentelenje, de még a Született feleségek is ennek az erős, valóban jómódú rétegnek felszínes és kiüresedett életét mutatja be. Ezt a kívül csillogó, belül romlott világot gyúrjuk össze az Office széria dögunalmas, pitiáner öltönyös alakjaival és megkapjuk saját, kicsit sárgább, kicsit savanyúbb magyar középosztályunkat. Ők azok, akiknek nyakában mikrocsipes belépőkártya lóg, ebédidőben ellepik az irodaházak körüli éttermeket és őket célozzák elsősorban a Marie Claire és Men’s Health színes- csillogós hirdetései drága órákról meg táskákról.
A mi rablóhalaink szeretnék, ha ténylegesen megengedhetnék maguknak, hogy úgy éljenek, mint a magazinok szereplői, a probléma azonban éppen az, hogy ambícióik nagyjából itt ki is merülnek- sem megfelelő tudásuk, sem kitartásuk nincs ahhoz, hogy igazi nagyágyúkká váljanak. Ropogós fehér ingben és márkás (legalábbis annak látszó) zakóban ülnek egész nap az irodában, két meeting között pedig pornót néznek vagy szupermárióznak. A megtévesztés mesterei ők és ha máshoz nem is, ahhoz tutira nagyon jól értenek, hogyan mutassák magukat sokkal fontosabbnak annál, mint amik valójában.
A kötetet olvasva megismerjük a multis hierarchia összes szereplőjét a diákmunkás adminisztrátoroktól kezdve a menedzsereken át az igazán menő és gazdag felső-vezetőkig. Kötter jól ismeri ezeket az embereket és hol ironikusan, hol kegyetlenül őszintén mutatja be hétköznapjaikat, sorsukat, gondolataikat. Jellemrajzai hajszál pontosak, leírásai realisztikusak, párbeszédeiből tökéletesen kirajzolódik a szereplők jelleme és motivációik. Szimpatikus az az önirónia, amivel az író saját világát szemléli, a történetek és szereplőik ettől válnak igazán hitelessé és valóságossá. A szerző maximalizmusát bizonyítja, hogy bár a történetek valószínűleg korábban körvonalazódtak, megírásuk előtt elvégzett egy kreatív írói tanfolyamot, ahol egy éven keresztül gyakorolta és fejlesztette saját stílusát.
A Rablóhalak üde színfolt a kortárs magyar irodalomban, hiszen mind témáját, mind szemléletét tekintve soha még csak hasonlóval sem találkozhattunk idehaza. Október közepén Dögkeselyűk címmel megjelenik a kötet folytatása, melyből már most olvashatók részletek a Rablóhalak facebook oldalán. Olvassátok! Jó cucc.
