A vb előtt Landon Donovan úgy tervezte, idén hazájától távol ünnepli a függetlenség napját, aztán Ghána tett róla, hogy az amerikai válogatott még idejében hazaérjen a tűzijátékra. Július 4-i filmlista az amerikai lobogó legemlékezetesebb pillanatairól.
Született július 4-én
A tolószékbe kényszerült és a mexikói kurvákat már csak nyalni képes szakállas Tom Cruise karaktere állandóan eszembe jut, ha újranézem a Forrest Gumpot, amelyben meg a Gary Sinise féle Taylor hadnagy hasonló figura. Oliver Stone itt már keményen megmondja a magáét, történetesen, hogy ez a csillagos lobogós himnuszéneklés ez nem olyan jópofa ám, amikor nincs egy Chuck Norris, aki mindenkit hazahoz. A kőkemény direktor a legjobb rendezőnek járó Oscart kapta a filmért, megérdemelten. És egyébként Cruise is nagyot tol benne.
Larry Flynt, a provokátor
Szintén megnyomorított főhős, őt azonban egy merénylő jutatta a kerekes székbe. Mérgében úgy ment aktuális tárgyalására, hogy a csillagos-sávos lobogót tekerte magára pelenkaként. Hat hónapot kapott. Larry Flynt bevezette a piacra az obszcén, mindent megmutató szexlapokat, ha másért nem, ezért mindenképp a legnagyobb hálával írjuk le a nevét. A zseniális biopicet Milos Forman vitte véghez, a címszereplő az élete formáját hozó Woody Harrelson volt.
A hazafi
Jávor Bence az index.hu-n annak idején “Vér és nyál” címmel írt kritikát róla, és ezzel szerintem el is mondtunk mindent. Roland Emmerich, aki egy Leni Riefenstahl elkötelezettségével tud naplementében lobogó zászlót filmezni, akkor is, ha ez speciel amerikai, munkásságában szinte mindent összefoglal arról, miért gyűlöli mindenki ezt a műfajt úgy, mint a másnapos szart. Tömjénillat, nagyzenekar, férfikönny. Szabadság, szerelem. Ugyanakkor lássuk be, ha nem lennének, az olyan különvélemények sem váltak volna kulttá, mint mondjuk fent említett Stone-eposz, mert nem lenne mihez képest. Ebben még szegény Heath Ledger is ott bohóckodik.
A függetlenség napja
Nem szívesen tolunk ide még egy Emmerich-et, de hát nagy számok törvénye; akárhogy szórunk, mindig marad még egy. A hazafiság itt nem annyira központi téma, mégis csak egy sci-fi-ről van szó, de hát ne legyen kétségünk, a támadás akár az űrből jön, akár a japán partokról, mindig jó ürügy, hogy gyönyörködjünk a szabadság tűzijátékában. Tinikorunkban elvoltunk vele, persze inkább az ufó-vonal miatt, ma már vallatáshoz használnám.
A cápa
Hogy kerül a hal a zöldségeshez? Én megmondom őszintén, egyáltalán nem emlékeztem rá, hogy A cápa valójában július 4-én játszódik, pedig de. És ennek végeredményben konkrét dramaturgiai szerepe is van, hiszen a nemzeti ünnep alkalmából szabadságoló turisták indulnak pancsizni, amikor Spielberg ezerfogúja csillagosra harapdálja a seggüket. Az 1975-ös horroron ma már tudunk nevetni, a faterék viszont anno összeszarták magukat rajta. Kult ez is, nézd újra!
Uncle Sam
Az 1997. július 4-én bemutatott nemzeti horrorban egy Kuvaitban halálra égett katona jön vissza a halálból, hogy Uncle Sam jelmezében elintézze a korrupt politikusokat és a „hazaellenes csőcseléket”… Ez nagyon nagy! Tudtommal nemigen lehet fellelni itthon hivatalosan, de a horror-fanok között mégsem ismeretlen a Maniac Cop-széria rendezőjének, William Lustingnak ez a darabja. Részegen, vb-szünnapon, függetlenséget ünnepelve a haverokkal épp elmegy.
A szarvasvadász
Nagyon szerettem volna ide a végére beszúrni egy mai tévéajánlót, gondolván csak lereagálják valahogy a csatornák a július 4-ét. Hát nem viszik túlzásba, még mindig inkább foci-vonalon szerveződik a műsorrend (az mtv jól beszopta a tegnap után Az isteni Diegóval, amit ma ad le), meg azt hiszem a 6:3 – Játszd újra, Tutti!-t is ma láthatjátok. A mi témánkhoz legközelebb a Filmmúzeum került, amelyik este A szarvasvadászt adja, Robert De Niróval és Christopher Walkennel. Emlékeztek utóbbi utolsó orosz rulettjére…? Michael Cimino három órás opusza és öt Oscar-díjas (legjobb film is, nyilván) a vietnámi őrületről, a poszttraumáról, az amerikai himnuszról. Kihagyhatatlan!
No Comment