Annyi rossz hangzott el erről A dolog-remake-ről, hogy azt gondoltam, a film milyenségétől jobban kell félni, mint a nyákos lénytől, de így utólag szerintem egyáltalán nem kell ezt kópiát elásni az Antarktisz jegének mélyére.
Megjegyzem, én különösebben már nem vagyok érdekelt a kult-fetisizálásban, néha ocsmányul jön ki, ha hozzányúlnak klasszikusokhoz, de igazából ezekben a hetekben többen szedik elő az 1982-es John Carpenter rendezte eredetit (vicces, hogy az A valami címen fut a tékákban), mint az elmúlt évek hasonló időszakában, leszámítva (vagy épp ellenkezőleg, különösen?) a hard core fanokat, akik minden péntek estét egy korabeli VHS-sel töltenek, élvezve a semmivel össze nem hasonlítható hangalámondást. Tény, hogy a 2011-es verziót senki nem fogja halloweeni retró partikon nyomatni nem hogy tíz-húsz, de két év múlva sem, viszont egy kulthorror apropóján teljesen tisztességes DVD-re valót hoztak össze a készítők. Akik közül a rendező, Matthijs van Heijningen Jr. ráadásul ezzel lett elsőfilmes. Soha jobb kezdést, legfeljebb hálásabbat.
Logikai bukókat nem olyan nehéz felfedezni itt-ott és a főhősnőnek megtett Mary Elizabeth Winsteadről is lesüt, hogy egy Ripley hadnagyot akartak faragni belőle, ahogy fegyverrel a kezében, vacogó fogakkal, de mi-mást-tehetnék elszántsággal bújócskázik egy élősködő földönkívülivel, sajnos azonban a Grindhouse-ban is csak szexin értetlenkedő kiscsaj és Sigourney Weaver messze nem ugyanaz a kávéház. (Ok, a Scott Pilgrimben jó volt.) Másik oldalról viszont relatíve keveset hangzik el benne, hogy “what the hell is that…?” és Winstead kisasszony is csak eleinte tátja a száját kiábrándítóan.
Eddig se, s ezután sem fog komolyan veendő horror készülni a nyolcvanas években népszerű darabok újraértelmezéséből, akár remake-nek, akár prequelnek nevezik el, de ideig-óráig el lehet rajtuk szórakozni. Nincs ezen mit szégyellni.
%20–%20kritika){kind=link}
No Comment