Római vakáció rulez
Rómának szeretettel (To Rome with Love) rendező: Woody Allen, forgatókönyvíró: Woody Allen, főszereplők: Penélope Cruz, Ellen Page, Alec Baldwin, Jesse Eisenberg amerikai-olasz-spanyol vígjáték, 102 perc, 2012 (12)
La citta eterna, ahová minden út vezet, meg ami nem egy nap alatt épült fel, stbstb… Az olaszosok megnézik a filmet a város miatt, a Woody-fanok meg megnézik mert még jó hogy. Én meg betagelem magam a közös halmazba ezesetben. Főleg mert odautazom pénteken jól.
Kis könnyű szórakozás, a helyzetkomikumok és a balfaszságok kiszámíthatóak. Nyilván minden úgy alakul, ahogy az a legbénábban lehetséges. Naná, hogy a mobil beleesik a csatornába, nincs szerencsétlenkedés klisé nélkül. A négy szálon futó történetek – közük nincs egymáshoz – kicsit olyanok, mint a megvalósult szürreális álmok.
A szűzies feleség úgy eltéved, hogy hirtelen az általa rajongott filmszínész ágyában találja magát. A prűd férj, aki annyira hülye, hogy szűzen ment a házasságba, egy prostival (Penelope Cruz) kénytelen tölteni a napot.
Az amerikai lány Hayley útbaigazítást kér egy olasztól, aki nem csak hogy jól beszélni angol de ügyvéd és jóképű, sőt el is veszi feleségül, de azonnal. Európa teljes nőtársadalma erről álmodozik titokban. Itt a szűkkeresztmetszet éppen a lány apja (Woody Allen), aki ragaszkodik ahhoz, hogy életre-halálra operaénekest faragjon leendő veje apjából. Jólesik, hogy a rendező szerepel is a filmben. Az arckifejezése és a mondatai ugyanolyanok, mint máskor, viccesen bénák. Különben, amikor megláttam Woody-t arra gondoltam, hogy legalább 40 éve 75 évesnek öltözik. Vagy ez az egy nadrágja van… Egyszer valaki ráadna egy farmer converse kombót, hogy meglepődnénk már. De ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz, csak eszembe jutott.
A spanodcsaja blog eszmeiségéhez Alec Baldwin alakja áll közel, aki végig megmondja a tutit. Az egy dolog, hogy a fiatalsága színhelyét éli újra, de az a nagyon nagy, ahogy mentorálja azt a szegény ártatlan fiút. Akit mellesleg a lányok úgy megvezetnek, mint biciklispostást a villamossín. Én úgy vállon veregettem volna Sally-t (Greta Gerwig) hogy gratulálok hüjecsirke, küldd csak el az izgi megbízhatatlan barátnőddel (Ellen Page) szórakozni a pasidat (Jesse Eisenberg), csak aztán ne legyél nagyon meglepve, hogyha megbotlik és beleakad a farka a nagy sötétben, ott a Colosseum tövében.
A hollywoody sztárok mellett az olasz szereplők sem elhanyagolhatóak. Az operaénekest játszó Fabio Armiliato híres tenor, a betörő Riccardo Scamarcio ügyeletes szívtipró, mindenki bele van esve Italyban, Ornella Muti, Antonio Albanese mind olyan nevek akik jól ismertek hazájukban. Roberto Benigni meg csak simán mindig óriási, most is nagyszerűen rohangál fel alá. Remekül hozza a figurát, ami amúgy a magyar celebekre is jellemző. Mármint hogy az átlagból very important person lett, de a világon senki nem tudja, mivel érdemelte ezt ki. Persze könnyű megszokni az ezzel járó benefiteket, még akkor is, ha sok az egy négyzetméterre jutó paparazzi és a riporterek egyfolytában faszságokat kérdeznek.
Oké, ez nem egy Oscar-gyanús mozivarázslat mint a Párizsban, de azért nem olyan rossz, hogy bealudjunk rajta. Szerintem vicces derűs napfényes macskaköves zűrös laza. Arrivederci ragazzi.
No Comment