Ki mire izgul
Elkészült ennek a Resident Evil nevű játéknak a nem számolom, hanyadik mozikba szánt demója, amely feltehetően csak annak okoz majd istenigazából zavartsággal kevert meglepetést a vetítőteremben, aki nem látta még eddig egyiket se. Bár az is igaz, Paul W.S. Anderson családi vállalkozásának talán ezúttal sikerült a legmesszebbre mennie a történetiség teljes felszámolására tett kísérletében. Ha eddig úgy is érezte valamelyik túliskolázott, milyen remek akciószekvenciákkal dúsított zombifilmeket lát, most már akkor sincs hova tovább tagadni, hogy A kaptár az egyébként kizárólag a pornóban alkalmazott dramaturgiát követi, vagyis a játékidő öncélú, ámde látványos összecsapások sorozata, amelyet inkább csak terelget a nem létező storyline, mintsem magvát adná a forgatókönyvnek. És azt is gondolom, hogy ezzel a franchise műfajt teremtett, hiszen esetében már nem egy játék puszta adaptációjáról van szó, amit majd letorrenteznek a karaktert és ezt a világot jól ismerő gamerek, hanem konkrétan a játék maga fed itt le egy másik médiát. Ami azonban nem igényli a felhasználó aktivitását, vagyis az egész olyan, mintha néznénk, miként tolja a haver a konzolon, miközben odamorzsáz a kanapénkra anyánk süteményéből, a paraszt. Épp csak abban lehetünk biztosak, hogy Milla Jovovich minden pályát teljesíteni fog, a stáblista előtt pedig nyitva marad a kapu, utat engedve a következő verziószámoknak.
No Comment