Vállaltan másodvonalbeli horroroknak adott otthont a Corvin múlt péntek éjjel, alkonyattól pirkadatig mászkáltak a vásznon és a folyosókon a zombik és a vámpírok, aki nem hiszi, lesse meg ezeket a képeket. A Halloween Night Fest filmjei között volt, amelyik eleve parodisztikus szándékkal ment bele a buliba, más igyekezett komolyan beszaratni a közönséget, de nem mindegyiknek sikerült. Mindezt pár napig még pótolni tudja, akinek van UPC-videótára, mert ott video on demand kereteken belül megtekinthetőek.
A náci zombis szcéna (apropó: azt tudtátok, hogy Kamarás Iván is lesz egy ilyenben? Mért, mi baja lehet, legfeljebb megfizetik) másfél darabbal képviseltette magát, az egyik A helyőrség: Fekete nap (Outpost: Black Sun), a másik pedig a 25. Birodalom (The 25th Reich), amiben zombik konkrétan nincsenek, viszont egy náci robotpók seggbekúr benne egy zsidó amerikai tisztet. Ez áll a legközelebb az Asylum-istálló filmjeihez, azzal a különbséggel, hogy többször is baromira rájátszik, hogy srácok, nem volt egy vasunk se, ahhoz képest milyen jót csináltunk After Effecttel. És ez vicces is bír lenni néha.
Kétségtelen ugyanakkor, hogy sokkal jobban élveztem a Vigyázat, vérfarkas!-t, ami már rendes horror-vígjáték, nem kell magyarázkodni, hogy hát ha bal vállam fölött nézem teliholdkor, akkor végül is jó stb. Ez egy spanyol agymenés, a fickót elkapják a szülőfalujában, hogy feláldozzák, mert ezzel megtörik az átkot, de ha az nem sikerül, akkor az első átkot felváltja egy másik, amiről viszont még nem tudjuk, hogy mi is pontosan és ezzel egész sokáig el lehet hülyülni.
Kifejezetten kellemetlen ugyanakkor a Hasadás (Divide), amiben egy atomtámadást követően rekednek emberek egy bunkerben, ahol ugye idővel elfogy mind a türelem, mind az élelem, és nekiállnak egymást kóstolgatni. Ugyanilyen szituációból indul ki a Sötét óra (La hora fria), rátok bízom annak eldöntését, melyik tudott többet kihozni a témából. Érdekes ötlet még a Love, legalább is ebben a környezetben, mert nem is annyira horror, mint inkább gondolkodós pszichó-izé, a Hold árnyékában (A Hold árnyékában, érted!) egy az űrben magányosan keringő asztronauta filozofálgatásaival.
A legprofibban elkészített film számomra mindenképp a Juan, a zombivadász (Juan of the Dead). Itt a havannaiak kezdenek el élőhalottként viselkedni, ami így elvileg egy karikatúra a kubai társadalomról, mert ennyire komolyan gondolta itt a message-t a rendező Alejandro Brugués. Ami miatt mégis vacillálok, hogy erre vagy a Vigyázat, vérfarkas!-ra adjam a voksom, hogy előbbi megannyi pozitív tulajdonsága között nem szerepel a jó forgatókönyv. kicsit esetlegesen követik egymást a jelenetek, ám tény, hogy rengeteget röhögtünk rajta, pedig akkor még alig voltunk részegek. Szóval ez most a dilemmám, de a facebook-on ti is tudtok szavazni, szóval hajrá!
No Comment