Kevin Williamson: The Following – fsz.: Kevin Bacon – hamarosan az RTL klubon.
Sorozatgyilkosos széria Kevin Williamson kreátorkodásával, Kevin Bacon és James Purefoy párharcával. Van, akit ez nem érdekel?
Jó, persze, biztos van, hiszen Williamson azért mégsem egy Alan Ball vagy J.J. Abrams – és a sort még hosszan folytathatnám, hogy mi nem. A Dawson és a haverok kedves volt, de rég volt, a Vámpírnaplókat hagyjuk. Ami pedig a mozit illeti, a Sikolyt és annak minden tinihorroros visszhangját is elfútta már a tavalyelőtti hóvihar, hiába sikerült viccesre a negyedik rész. Viszont azért mégis: ez a csávó a maga közepes hollywoodi rafinériájával tud írni, már ha éppen úgy jön ki neki a szövegszerkesztés. Vagy minimum maradjunk annyiban, hogy a közepes semmit is el tudja úgy adni, hogy nagybetűs Valaminek nézzen ki. Legújabb, igen erős kampánnyal beharangozott vállalkozása tipikusan ilyen sorozatnak néz ki, mármint az eddig lement két rész alapján biztosan: ügyesnek tűnik, ám csak szórakoztató, izgalmasnak hat, pedig nem igazán mer nagyot gurítani. Ettől függetlenül azért bejöhet a Foxnak.
A Following (pár hét múlva indul az RTL Klubon, a magyar cím még nem ismert), vitathatatlan érdeme, hogy tényleg van vér a pucájában (szó szerint is akár), mármint egy országos csatornán futó amcsi sorozathoz képest mindenképp: igyekszik brutális lenni és nagyban gondolkodni. Kevin Bacon telitalálat a főszerepre, mondjuk, én elfogult vagyok vele, kedvelem a palit, és még akkor is szeretem nézni, amikor láthatóan nem nagyon tudja, mit is kell csinálnia. Egy biztos: ő Ryan Hardy, a SZAKÉRTŐ, aki elkapott egyszer egy FÉLELMETES SOROZATGYILKOST, Joe Carrollt (Purefoy). A hőstettbe kis híján belehalt, ám végül az egykori egyetemi tanár a sittre, ő meg a gyilkos exének az ágyába került (és persze írt egy könyvet, amivel nyilván sokat keresett). A nővel nem maradtak együtt sokáig, emberünk inkább inni kezdett, s egészen addig kortyolgatott, amíg a pilotban nem szóltak neki, hogy ősellensége megszökött, úgyhogy tessék már újból felvenni a fonalat. Mondjuk, amúgy se lenne választása, hiszen Carroll a börtönben töltött évek alatt illegálisan netezgetett, vagyis Edgar Allan Poe munkásságát ars poeticának használva hasonszőrű pszichopatákból hadsereget toborzott – a fanclub pedig csak arra várt, hogy a főnök megadja a jelet és elinduljon a pokolian fordulatos és fordulatosan pokoli leszámolás.
Hűha, mondhatjuk. De ha láttunk már egy darab hasonló sorozatot, nem mondjuk. Legfőképpen akkor nem mondjuk, ha ismerjük a Luthert, mert annál aztán nincs jobb serial killeres cucc a tévében – Williamson leshetett volna az angoloktól kicsikét. Persze, lehet, hogy megpróbálta, de hát az amerikai piac az más, nem beszélve a hagyományairól, jelentsen ez bármit is. Pedig a túrót: csak sokkal menőbbek és bátrabbak nála. Azért igazságtalan lennék, ha nem vallanám be, hogy biztosan továbbnézem, mert Bacon (meg kicsit Purefoy is) van olyan karizmatikus, hogy szinte bármit hitelesít. Na meg végül is az se feltétlenül rossz dolog, hogy egy amerikai network-szériában Poe-tól idéznek jó sokat – ez utóbbit meg akár küldetésnek is nevezhetjük. Bár, most, hogy belegondolok, a Following szerint jobban jár az ember, ha nem olvasgat ilyeneket, mert könnyen talpig vérben találja magát. Viszont a Bibliával is jártunk már így párszor, innentől kezdve meg teljesen mindegy, hogy a kés melyik végén van a delikvens, egészségesen aligha jöhet ki a dologból.
http://www.youtube.com/watch?v=d5cHX1MYRxc
No Comment