A nyár királyai (The Kings of Summer), rendező: Jordan Vogt-Roberts, szereplők: Nick Robinson, Gabriel Basso, Moises Arias, Nick Offerman, amerikai vígjáték, 95 perc, 2013. (12) JIL Kft.
Kell egy ház
Itt a nyár. Mit csinál ilyenkor egy átlagos kamasz? Elszökik otthonról és házat épít az erdő közepén. Ismerős a szitu? A legtöbben már hároméves korunkban is ezzel fenyegetőztünk, csak még nem értük fel a kilincset. Ja, és hogy nem leszek a barátod, amitől apu és anyu ereiben megfagyott a vér. Joe-nak elege van az apjából, ezért elszökik otthonról. Tervét megosztja Patrickkel, aki vele tart. Kéretlenül csatlakozik hozzájuk Biaggio is. A srácok tettét nem esik nehezünkre elfogadni, ugyanis ezek a szülők tényleg idióták. A dolgok egészen jól mennek, ám megjelenik minden baj forrása, a nő, és innentől kezdve válik igazán nehéz dologgá a felnőtté válás.
A filmnek vannak hibái, de a fiatalok játéka (és a felnőtteké is), a gyönyörű táj és a zene mindezt feledteti velünk. Az eltűnt gyerekek után nyomozó rendőröket pedig mintha egy skandináv vígjátékból szerződtették volna le. Mindannyian voltunk fiatalok, eltérő származásunk, neveltetésünk ellenére is vannak közös pontok. Éppen ezért a film erőssége nem abban rejlik, amit elmond, hanem ahogy elmondja. Egy pillanatra felejtsük el, hogy a saját szabályaik szerint élő, a szülők nélkül is boldogulni tudó kamaszok az építőanyagot és az ennivalót úgy lopják össze, mivel a pénztárca sajnos az elviselhetetlen és teljesen felesleges szülőknél maradt. Egyébként nagyon vicces film, sokat nevettem és szerettem.
