Yves Saint Laurent – kritika


Yves Saint LaurentYves Saint Laurent, rendező: Jalil Lespert, szereplők: Pierre Niney, Guillaume Gallienne, Charlotte Le Bon, Laura Smet, Marie de Villepin, Nikolai Kinski, Xavier Lafitte, színes, magyarul beszélő, francia életrajzi film, 104 perc, 2014

Az Yves Saint Laurent név divatrajongók számára nem csupán egy francia luxusmárkát takar – művészetet, öltözködési forradalmat és egy zseniális tervezőt jelent. A film karrierjének korai éveit és életének legellentmondásosabb szakaszára fókuszál.

Yves-Saint-LaurentA film, Saint Laurent (Pierre Niney) élettársának és businesspartnerének narrációjával kezdődik – Pierre Bergé (Guillaume Gallienne) visszaemlékezésével kap keretet a történet, amely a tervező karrierjének kezdetén indul, mikor csupán 21 évesen, Christian Dior halálával a francia divatélet egyik legnagyobb couture házának örökli meg művészeti igazgatói posztját.
Pierre Niney hűen alakítja az ugyan visszahúzódó, de ambiciózus, maga kora által gyötört tervezőt – teljes azonosulásról, mintsem színészkedésről beszélhetünk esetében. Saint Laurent debütálását irgalmatlan elvárások keretezték, melyet közvetlenül az Algériai háborúba való behívása és ennek nyomán kialakult mániákus depressziója követett.
A pszichiátrián töltött idő alatt eltávolították a Dior kreatív igazgatói székéből, ez okozza a fordulópontot karrierjében. Bergé pénzügyi szakértelmével saját márkát alapít, azonnali sikerrel. A film egyszerre követi a divatház alapításának körülményeit, Saint Laurent kreatív munkáját, kicsapongásait és kapcsolati életét – sajnos ezek közül inkább az utóbbi kettőre helyeződik a hangsúly, a fókuszban inkább a drogok és alkohol világába való belemélyedés, illetve Bergével folytatott kapcsolatának fordulatai állnak, mintsem az alkotás és művészeti folyamatok.
Szerencsére kapunk pár jelenetet a világszerte leutánzott Mondrian shift ruha megszületéséről és az ikonikus le smoking, a Liberation kollekció, nőket a szoknyákból kibújtató és egy provokatívan szexi szmokingba helyező sziluettjéről, de ezek háttérbe szorulnak a klubjelenetek, szeretők és a pár eleinte kikapcsolódásra és inspirációszerzésre szánt Marrakechi nyaralójában zajló kokaincsíkos esték mellett.
yves-saint-laurentA filmben háromszor is megismétlődik az éppen aktuális kollekció bemutatásának menete – sürgés-forgás a színfalak mögött, pusmogó tömeg, elkerülhetetlen ováció, és Saint Laurent akaratlan meghajlása a kifutón. Ez az ismétlődés akár unalmas is lehetne, de mindegyik más lelki állapotot tükröz, és különféle módokon megható.
A történet a 70-es évek közepén zárul, a tervező karrierjének csupán felénél, ám így is végigköveti, hogy a félénk algériai fiúból hogy lesz globálisan körülrajongott tervező, visszafogottságát hogy váltja fel a provokáció és botránykeltés, melynek végén a stílus és tehetség kerül ki győztesen.
A képi világ kifogástalan – minden képkocka tökéletesen megkomponált, a színek dinamikája vagy szürkesége fokozza az adott jelenet hangulatát, egy külön vizuális élvezetet kínálva Thomas Hardmeier munkája nyomán.
A színészi alakítás is dicséretes – Niney és Gallienne között remek az összhang, de kiemelném még Saint Laurent múzsáinak, Victoire-nak (Charlotte Le Bon), Loulou-nak (Laure Smet) és Betty Catroux-nak (Marie de Villepin) dedikált jeleneteket is. A fiatal Karl Lagerfeldet alakító Nikolai Kinski karizmája szintén említésre méltó.
Madeline Fontaine volt felelős a film jelmezeiért, és az eredeti darabok kezeléséért. Az Yves Saint Laurent Alapítvány tulajdonában álló ruhák méreteihez válogatták a film kifutó jeleneteiben megjelenő modelleket, majd az ő méreteikre készítették el ismét a sziluettekhez tartozó cipőket. Néhány darabot azonban újra el kellett készíteni, ezekért is Fontaine volt a felelős – ilyen az első Saint Laurent által tervezett Dior kollekció végén felbukkanó esküvői ruha is, melynek eredetije ma már nem található meg.

A filmélménynek köszönhetően még a plakátra érthetetlen módon került Chanel idézetet (A divat változik, a stílus örök) is megbocsátottam. Hibáival és hiányosságaival együtt is egy remekül megcsinált filmről beszélhetünk, mely a divatrajongók számára kötelező darab, de azoknak is feltétlen ajánlanám, akik szeretik a szépet, vagy egy kiemelkedő tehetséget szeretnének közelebbről megismerni.7 szék

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Sylvia Kristel: Meztelenül - A káprázat árnyékában - könyvkritika
Következő cikk Transformers: A kihalás kora