Herkules (Hercules), rendező: Brett Ratner, szereplők: Dwayne ”The Rock” Johnson, Ian McShane, John Hurt, Rufus Sewell, amerikai akciófilm, 94 perc, 2014. (16)
Riddick szandálban
Egy sikeres képregény kel életre, Herkules és társai a trák király segítségére sietnek. Vér, veríték, könnyek, Budapest, Páty.
A Radical Publishing (jelenleg Radical Studios) 2008-ban jelentette meg a brit Steve Moore – Herkules: A trák háború című 5 kötetes képregényét. A sztorira Peter Berg csapott le, aki a rendezést A szökést és az X-Men: Az ellenállás végét is jegyző Brett Ratnerre bízta. A főszerepet az egykori pankrátor Dwayne ”The Rock” Johnson kapta, akinek régi álma teljesült ezzel. Keményen edzett 8 hónapon keresztül, amivel tavaly májusban sem hagyott fel, amikor Budapestre érkezett, hiszen a filmet részben nálunk forgatták (a görög tájhoz hasonlót Horvátországban találtak azok, akiknek ez volt a dolguk). A film előtti rövid bejátszásban Herkules elismerősen szólt hazánkról és a magyar stábról, akikkel együtt dolgozhatott. Kevés kivételtől eltekintve a film többi szereplője már járt nálunk, ezért nem meglepő, hogy Ian McShane és én minden felhajtás nélkül sétáltunk el egymás mellett a körúton. Mivel az eredeti címben szerepel a trák háború, joggal feltételeztem azt, hogy nem a mindenki által ismert és sokak által feldolgozott Herkules legendát kapjuk, hanem valami teljesen mást. Egy tényleg rövid, mindössze kétperces gyorstalpaló után rögtön bele is vágunk a közepébe, vagy ahogy az iskolában tanultuk, in medias res. A történet szerint a trák király, Cotys (Hurt) hívja segítségül a görög félistent, hogy segítsen neki az országára támadó sereg legyőzésében. A trák nem egy harcos nép, ezért Herkules fő feladata a felnőtt férfi lakosság kiképzése.
Közben megtudjuk, kik azok a furcsa fickók (a „látnok” McShane, a késdobáló Sewell, a Fejvadászokból ismert, ezúttal néma Aksel Hennie, a mesélő Reece Ritchie) és a harcos amazon (a norvég Ingrid Bolsø Berdal, aki a szebb napokat látott Nicole Kidmanre hasonlít, és akit 2006-ban hazájában a legjobb színésznőnek választottak), akik mindenhova elkísérik. Mit kapunk még? Elképesztően látványos, kitűnően megkoreografált harcjelenteket, sok-sok vért, tivornyákat, gyönyörű nőket (Palvin Barbit kivágták a mocskok), ármányt, cselszövést, összeesküvést, egy genyó görög királyt Joseph Fiennes személyében, frankó jelmezeket és fegyvereket. És a választ a kérdésre, hogy kicsoda Herkules valójában. Félisten, vagy egyszerű halandó? Pénzéhes zsoldos, vagy egy mindenét elvesztett katona? Gyilkos, vagy áldozat? Szélhámos, vagy kitűnő stratéga? Ami vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, az a számítógép által életre keltett antik világ. A jelenetek egy részében tökéletesen működött, de a háttérben húzódó hegyvonulatot és a tüzeket mintha én követtem volna el Paintben. Ettől eltekintve a Herkules nagyon szórakoztató, a Szikla agyonver mindenkit, aki az útjába kerül és még a vicces beszólásoknak is van helye. Ha behozza az árát, talán lesz folytatás is, hiszen 2009-ben megjelent Herkules újabb kalandja, a The Knives of the Kush (kalózok, Nílus,fáraók, csihi-puhi). Sajnos a rendkívül termékeny Steve Moore idén márciusban itt hagyott minket, így teremtményének – filmes – bemutatkozását már nem élhette meg.
7,5/10
