A galaxis őrzői (Guardian of the Galaxy); rendező: James Gunn; szereplők: Chris Pratt, Lee Pace, Bradley Cooper, Vin Diesel, Zoe Saldana, Benicio Del Toro, Glenn Close; színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 122 perc, 2014
A galaxis őrzői nem csak vélhetően az év, de valószínűleg az utóbbi évek legjobb nyári nagyköltségvetésű stúdiófilmje.
Amikor először bejelentette a Marvel, hogy film lesz a kevésbé ismert szuperhőscsapatukból, az internet egyöntetűen ujjongott vagy éppen lett kíváncsi, miközben elkezdődött az aggódás is a produkciót illetően, ugyanis a képregényes cég eddigi legmerészebb vállalkozására készült. Elvégre van benne egy beszélő mosómedve, meg egy óriás falény, az ég szerelmére! Hazudik, aki azt állítja, hogy már akkor tudta, hogy ebből ekkora siker lesz. Ráadásul a tét sokkal nagyobb volt, hisz ha ez a film kasszát robbant, az megnyithatja az utat a merészebb és érdekesebb képregényadaptációk előtt, a stúdió pedig bátorító vállveregetést kap, hogy a jövőben is vágjon bele nyugodtan ennyire kockázatos produkciókba. A Marvel igen komoly bicepszeket villantott azzal, hogy képes volt ezt a filmet sikerre vinni, de szerintem a film rekorddöntő bevételének csak egy része a jól csengő márkanév.
Ez a film ugyanis minden egyes kiadott képkockájával arról győzte meg a nézőt, hogy erre majd igenis megéri jegyet váltani, sőt, kevés ennél jobban csengő ígéret volt mostanában. A hihetetlen, hogy a film mindazt beváltotta, amit az előzetesekben ígért, a néző ugyanazt kapja, csak másfél óra hosszban.
A történet szerint a kisstílű űrtolvaj, Peter „Star-Lord” Quill eltulajdonít egy nagyon értékes gömböt, aminek a megszerzésében erősen érdekelt egy Ronan nevű rettegett tömegmészáros is. Quill így igen komoly bajban találja magát, egyetlen esélye, ha összefog a fura szerzetekkel, akikkel megismerkedik: Draxszal, a bosszúszomjas, drabális, de nem túl okos harcossal, a mosómedvére emlékeztető Rockettal, az ő élő fához hasonító testőrével, Groottal, na meg a Ronantól megszökött Gamoraval. Ők lesznek így a Galaxis őrzői, az Univerzum sorsa pedig ezeknek a bűnözőknek a vállát nyomja.
Manapság igen gyakran hallani, hogy a kreativitás a mozivásznakról tévébe költözött, és a sorozatok ma már minőségben magasan verik a mozifilmeket. Utóbbi részét ugyan nem vitatom, előbbi részét igen. Nem fogyott el a kreativitás Hollywoodból, szimplán egy sorozatnál szükségszerű jó karaktereket írni, hogy a nézőt érdekelje aztán, így ott az író a főnök, míg a mozifilmek látvánnyal próbálják felvenni a harcot a kisképernyő ellen, a karakterek és a történet másodlagossá vált, így nem meglepő, hogy a legtöbb amerikai blockbuster egy darab rendesen megírt karaktert nem bír felmutatni, szemben a szériákkal. A Galaxis őrzői éppen ezért üde kivétel, ami ugyan elképesztően látványos akciókkal és űrcsatákkal operál, de közben kapunk egy halom tök jó, fejlődési ívvel rendelkező, rendesen megírt karaktert, annyit, amennyi még egy jobb sorozatnak is a becsületére válna. A kisebb mellékszereplőkbe is képes a néző érzelmi invesztációra, ezért előfordult, hogy azon kaptam magam, hogy megrendülök egy aprócska mellékkarakter halálán is, akinek összesen volt maximum öt mondata.
Ráadásul ahogy James Gunn felépíti karaktereit, az kimondottan elegáns. Manapság minden második nagyköltségvetésű filmben akad egy karakter, vagy éppen egy szituáció, aki/ami csak azért van a filmben, hogy a főhősnek kiderüljön a teljes háttérsztorija. Ezzel szemben Gunn a karakterei múltját legtöbbször sejtelmes félmondatokkal vázolja, amik alapján eleget megtudunk éppen annyit, amennyit tudnunk kell, viszont annál nem többet, hagyva némi helyet a nézői fantáziának. A szereplőket leginkább a tetteik jellemzik. De még milyen jól! Ráadásul a film feminista szemmel is abszólút megállja a helyét, Gamora karaktere ugyanis egy erős, független, és kompetens női karakter, aki nem csak azért van a filmben, hogy összegabalyodjon a férfi főhőssel, vagy éppen biodíszletnek van használva. A nemi egyenlőségnek új arca van, méghozzá zöld!
Ezek után egyszerűen nincs kifogás a legtöbb popcornfilm ostobaságára, ha lehet ezt ennyire jól csinálni. A galaxis őrzői nem csupán az átlag blockbusterekhez képest kiemelkedő, hanem saját jogán is nagyon szuper. Konkrétan nem volt ennyire szórakoztató és közben okosan megkomponált űrwestern a mozikban A Jedi visszatér óta. A felépített univerzum ugyanis tolvajok, gyilkosok, és egyéb törvényen kívüliek otthona, igazi vadregényes táj, így a címszereplők is sokkal komplexebbek, hisz bár pozitív szereplők, nem éppen makulátlan jófiúk.
James Gunn forgatókönyve pedig történetvezetés terén is mesteri, amikor éppen klisébe csúszna, akkor viccesen reflektál arra, vagy éppen felhívja a figyelmet a gömb McGuffin mivoltára szellemesen. A különböző hangulatok tökéletes balansza pedig olyan mesterműveket juttathat az eszünkbe, mint mondjuk Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag. Ráadásul a Bosszúállókban kissé csikorgó csapatdinamika itt tökéletesen működik, így A galaxis őrzői a Marvel eddigi legjobb filmje, pedig nincs is benne Vasember.
