Kingsman: A titkos szolgálat (Kingsman: The Secret Service); rendező: Matthew Vaughn; főszereplők: Taron Egerton, Colin Firth, Samuel L. Jackson, Mark Strong, Sophie Cookson, Michael Caine, Sofia Boutella, Mark Hamill; brit akció-vígjáték; 129 perc; 2014 (16)
Ruha teszi a kémet
Ha egyszer majd filmtörténetileg visszatekintünk a 2010-es évekre, akkor a korszakot elég nagy valószínűséggel a képregényfilmek érájának fogjuk nevezni. Minimum havonta jönnek a comics adaptációk, elsősorban a DC és Marvel produkciók, és mellettük szerencsére megférnek kevésbé mainstream cuccok is. Például a Kingsman, melynek alapja a Secret Service nevű alkotás: ez a képregény körülbelül három évvel ezelőtt látott napvilágot, és a filmproducerek villámgyorsan lecsaptak rá. A történet egy Mark Hamill nevű karakterrel indul, így mi sem volt természetesebb, mint hogy megnyerjék Luke Skywalker megformálóját a projekthez, aki a filmben viszont már a James Arnold névre hallgat. De nem is ez a lényeg.
Nem lehet mondani, hogy Matthew Vaughn rendező amatőrnek számítana a képregényfilmek világában. Neki köszönhetjük a Kick-Ass-t, és készített ő már X-Ment is, úgyhogy jó kezekbe került a projekt. A Kingsman esetében az lett a nagy húzása, hogy a realitással már amúgy is minimális kapcsolatot ápoló James Bond univerzumot még magasabb, avagy még inkább larger-than-life szintre emelte. És persze nem csak a korábbi, Connery-, illetve Moore-féle Bondok előtt akart tisztelegni, hanem ideemelt még sok minden mást. Ekképp többek között visszaköszön a korai Guy Ritchie (aki The Man From U.N.C.L.E. címmel maga is kémfilmmel jelentkezik hamarosan), és ebben semmi meglepő nincs, hiszen Vaughn annak idején producerként közreműködött a Ravasz, az agy és két füstölgő puskacsőben, valamint a Blöffben is. Egy másik fontos analógia még a Terrorbolygó lehet, mert hát itt is kiderül, hogy mi mindenre lehet használni egy műlábat. És most tegyünk egy kis kitérőt.
1983-ban O.J. Simpson volt az egyik legesélyesebb jelölt a Terminator szerepére, de végül James Cameron úgy vélte, hogy az egykori focisztár túlságosan is jófiúnak néz ki, ezért nem lenne hiteles a szerepben. 11 évvel később Simpson aztán gyilkossági ügybe keveredett, és azóta is áll körülötte a bál. A történelem pedig néha ismétli önmagát: a Kingsman műlábakkal gyilkoló gonoszának szerepére szóba jött a dél-afrikai futó, Oscar Pistorius, de Vaughnék nem voltak meggyőződve róla, hogy hitelesen el tudna játszani egy gyilkost. Nem sokkal később Pistorius pedig lelőtte a barátnőjét.
No de térjünk vissza a Kingsmanhez, mely az utóbbi idők egyik legüdítőbb akciófilmje, és ez elsősorban annak is köszönhető, hogy az alkotók jó adag humort csempésztek a történetbe. Rengeteg a szereplő, nem csak 2-3 embert követünk végig, ezen kívül – a Bond-filmekkel ellentétben – nem csak a felső tízezer, hanem alacsonyabb társadalmi rétegek is felbukkannak. Vaughn mindkét közeget ügyesen jeleníti meg, és óriási hangsúlyt fektet az öltözködésre: a főszereplő a szemünk előtt válik grime huligánból igazi angol gentlemanné.
A párbeszédek szikrázóak, az akciójelenetek fergetegesek, szóval valahogy így kéne kinéznie egy modern kémfilmnek. A végére pedig egy kis érdekesség: a pösze gonoszt alakító Samuel L. Jackson hamarosan szerepel a Mobil című Stephen King adaptációban, aminek az alapsztorija rendkívüli módon hasonlít arra a konfliktusra, ami a Kingsman mozgatórugója. No de sebaj.
