Állva maradni (Rester vertical), 2016. színes, feliratos, francia filmdráma, 100 perc. rendező, forgatókönyvíró: Alain Guiraudie, szereplők: Damien Bonnard, Raphaël Thierry, India Hair, Christian Bouillette, forgalmazó: Mozinet
A bárányok hallgatnak…
Alain Guiraudie a nemi egyenjogúságról szeretett volna filmet készíteni, nagy igyekezetében azonban átesett a ló túloldalára: az Állva maradni bosszantóan egyoldalúan mutat be egy amúgy is veszélyesen érzékeny problémát.
Ez pedig nem más, mint a gyermeknevelés, amely – ahogyan a film is rávilágít – a társadalom szerint még mindig elsősorban női feladat. Guiraudie művében ezt a fajta – ma már tudjuk – őskori gondolkodásmódot utasítja vissza, azonban a férfiak felől közelítve, akiket így hátrányos megkülönböztetés ér, amennyiben önként vállalnák a gyermekneveléssel járó felelősséget. A történet középpontjában Léo áll, akire Dél-Franciaország kietlen pusztáján, egy pásztorlány személyében talál rá a szerelem. A morcos képű Marie teherbe esik, és bár a baba már a harmadik gyermeke, a szülés után depressziós lesz, ezért otthagyja az újszülöttet saját, illetve a gyermek apjával. És itt az első olyan hiba, amire a néző felhördül: Marie egy kegyetlen, önző nőnek tűnik, holott a szülés utáni depresszió nem személyiség függő, hanem olyan állapot, amely sok édesanyának teszi tönkre a gyermekáldás örömét. Főhősünknek tehát egyből két problémával kell megküzdenie: nem elég, hogy fogalma sincs, hogyan fogja megoldani a kicsi felügyeletét, egyetlen sort sem halad forgatókönyvével, annak ellenére, hogy főnöke kitartóan utalja a munkáért a pénzt.
Guiraudie nem titkolt szándéka a mítosz-teremtés, amelyet egyfajta bukolikus elbeszéléssel kíván megvalósítani: a fő cselekményszál mögött ott húzódik a bárányok meséje, akiktől eleinte Marie, majd a magukra hagyott férfiak próbálják meg kétségbeesetten távol tartani a farkasokat. A két történetet egybe mosva jutunk el a tanulsághoz: a férfiak is meg tudják csinálni azokat a dolgokat, amelyeket patriarchális társadalmunk női princípiumnak tart. Ennek mi, nők, nagyon örülünk, annak viszont már kevésbé, hogy a konklúzióhoz vezető út Guiraudie filmjében nemi szervekkel és indokolatlanul explicit szexualitással kövezett. A premier plánban bemutatott szülés jeleneténél is zavarba ejtőbb azonban, amikor Léo, végső elkeseredésében, egy erdei gyógyítóhoz fordul segítségért, aki növény EKG-kezeléssel próbál megoldást találni a problémára.
A rendező igyekezett minden oldalról bemutatni a férfiak sokszínűséget: Marie apjának kérges bőre alatt érző szív rejlik, Léo meg nem írt filmjének a főszerepére kiszemelt selyemfiú volna a szépség megtestesítője, de a homofób, flúgos vénember is csak első ránézésre az, ami. A néző felfogja az üzenetet, hogy a férfiak ugyanolyan kiszolgáltatottak, mint Léo egy csoport agresszív hajléktalan, vagy a bárányok a farkasok ellen. A sok utalgatás és szimbólum között azonban elveszik a történetmesélés, az Állva maradni így csak egy kellemetlen emlék marad.
