A Kaptár: Utolsó fejezet (Resident Evil: The Final Chapter), rendező: Paul W.S. Anderson, szereplők: Milla Jovovich, Ian Glen, Shawn Roberts, Ali Larter, Eoin Macken, Ruby Rose, magyarul beszélő, német-ausztrál-kanadai-francia akció-horror, 106 perc, 2017. (16)
Városi Mad Max
A legújabb Kaptár azt ígéri nekünk ezzel a címmel, hogy befejezték ezt a 15 éve futó franchise-t, aminek a hatodik darabját vitték éppen vászonra. Mivel Milla Jovovichnak a férje a rendező, így azt tudjuk elképzelni, hogy unják a házaséletet, ezért csinálnak valami szakmába vágót, mondjuk forgatnak egy filmet. Ezzel semmi baj nincsen, mert öröm látni, hogy Milla Jovovich még mindig elképesztően gyönyörű és fitt, de senki nem érezte volna a hiányt ha ezt az egész filmet megtartják maguknak home videoként és nem kezdik el forgalmazni.
Nem vicceltünk, ez már tényleg a hatodik rész, aminek az alapját ugye egy számítógépes játék adja. Nem egy hétkötetes, átívelős nagyregény, mint a Harry Potter, hanem mindig-mindig ugyanaz a téma, hogy van a Kaptár, meg van Milla Jovovich és pár félelmetesnek szánt elem meg megoldandó feladat. Ezt húzzák már ezer éve és folyamatosan kitalálnak valami új kis történetet, ami minden eredetiséget mellőz, összeszedi a klisés paneleket és készül belőle egy film. Ebben az Utolsó fejezetben van minden mint a búcsúban, sőt még annál is több, mert biztos ami biztos, nem akartak kihagyni semmi kötelező elemet. Kapunk gonosz óriásvállalatot, feszültségkeltő visszaszámlálást ahol rohan a mutató a nullához, kémcsövet, amiben spirál alakban tekeredik a folyékony vírus, kémcsövet, amiben spirál alakban tekeredik az ellenszérum; ezeknek természetesen jó élénk színe van, amiket könnyen meg lehet különböztetni. Továbbá van egy áruló a csapatban, akinek tagjai amúgy abszolút érdektelenek, de muszáj egy bizonyos létszámmal rendelkezniük, mert így ki lehet nyírni egy-egy állomáson, egy-egy mellékszereplőt, hogy érezzük mekkora a tét. A tét az természetesen az emberiség (mi más?) és hogy teljes legyen a kép vannak még zombik, girlpower, klónok, apokalipszis, lerombolt Fehér-ház, rettentően rosszindulatú és ördögi tervben mesterkedő nagyvállalat vezetők.
A Kaptár-filmek talán legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor az egyik részben az egyik szereplő próbálta kicselezni a lézersugarakat, amik instant kettévágják őt és pár jól kivitelezett cirkuszi ugrással már úgy látszott győzni fog, amikor a lézersugár apró kis négyzetek alakzatát vette föl és szétgyilkolta a fickót. Ez az egyetlen valóban emlékezetes jelenet volt, ami kb akkora volumenűnek számít a franchise életében, mint a Sliders-ben a nem nyikorgó kapuajtó. Ez azonban hat részre elég vékonyka. A Kaptár: utolsó fejezet leginkább a legutóbbi Mad Max-filmre hajaz, mert Milla Jovovich egy nagyon lestrapált környéken igyekszik eljutni egyik pontból a másikba, hogy valami változást hozzon a pusztuló világban és a mellékszereplők mind hasonlóan szakadt ruhákba vannak felöltözve, csakhogy A Kaptár még guilty pleasure-nek is nagyon gyenge. Aztán átvált Alice csodaországbanra a dolog, mert a föld alatt járunk és van Vörös királynőnk is, akit amúgy a főszereplő és a rendező közös kislánya alakít.
A 3D meg egyáltalán nem tesz jót a filmnek; még szerencse, hogy ennyire kiszámítható a cselekmény, mert a vágás annyira pörgős próbál lenni és a képi világ olyan sötét, hogy amúgy néha fogalmunk sincs mi történik épp a vásznon. A horror részét azzal oldották meg, hogy amikor már nagyon nagy a csönd úgy fél perce, akkor biztos, hogy hirtelen felbukkan egy szörny.
Ha mégis valami pozitívat szeretnénk mondani, akkor az annyi lenne, hogy Milla Jovovich tényleg nagyon gyönyörű még mindig, de ez nem a film érdeme. Reméljük beváltja a címben elhangzó ígéretet és ez tényleg az utolsó fejezet volt A Kaptárak életében.
