Milliárdok nyomában (Billions) 1. évad – kritika

Billions, készítők: Brian Koppelman, David Levien, Andrew Ross Sorkin, szereplők: Paul Giamatti, Damian Lewis, Maggie Siff, Malin Akerman, David Costabile, amerikai drámasorozat, 60 perc, 1 évad, 2016- 

Két összetéveszthetetlen és nagyon erős, Emmy-díjas színész – Damian Lewis és Paul Giamatti – főszereplésével készült a Milliárdok nyomában (Billions), amit nagyjából úgy kell elképzelni, mint a Briliáns elmék és a Kártyavár szerelemgyerekét a Wall Streeten. Enyhe farokméregetés és túlfűtött párbajkényszer jellemzi a két karaktert, akik nagyon férfias dumákkal és a karrierjükért való küzdelemmel idegesítik egymást a ring két sarkából. Nagy durranás volt tavaly a sorozat; nem veszítjük el tőle a fejünket, de egy erőteljes zsánerrel van dolgunk.

Bobby (Damian Lewis) egy befektetési alapokat kezelő cégnek a vezetője, amit a semmiből épített föl. A pénzvilágban amolyan rocksztárnak számít a fickó, aki olyan mennyiségű vagyonra tett szert, ami többek szemét szúrja. Ettől független valahol ünnepelt embernek számít, néha adakozik is, a cégében dolgozókat családnak tekinti, de elég karakán és határozott személyiség is emellett. A nagy kérdés az, hogy a megszámlálhatatlan mennyiségű pénzét vajon ügyeskedéssel szerezte e vagy valóban akkora zseni ebben a szférában, mint amekkorának tűnik. Másik főszereplőnk, Chuck (Paul Giamatti), szerint szó sincs itt az észről és biztos benne, hogy a dollárok mennyisége a bankszámlán törvénysértésre utal. Ennek okán száll rá Chuck, az államügyész, a pénzmágusra olyan nagy hévvel és dühvel, hogy mérgét csak azzal csillapíthatná, ha Bobby-t rács mögött látná. Chuckot sem kell félteni, ő is túl őszinte, veszíteni képtelen pasi, aki az igazság oldalán harcol (ez persze inkább alapul önbíráskodáson, mint az egyetemes igazságszolgáltatáson). Nem bukik el olyan tipli dolgokon, minthogy egy régi ismerősnek szívességet tegyen és hagyja őt megúszni a börtönt egy igényesebb mennyiségű készpénzösszegért cserébe.

Ez nagyjából a Billions alapkoncepciója amiben ez a két brutálisan jó színész úgy feszül egymásnak a vásznon, hogy alig várjuk azokat a részeket, amikor kicsit egymásra köpködhetnek. Az egész alapja a jól ismert közmondás, amiben tudjuk mit csinál az erősebb kutya; és ők nagyon erős kutyák szeretnének lenni. Valójában mind a ketten elég szemét emberek, brutálisan makacsok, de rohadt jók a szövegeik és megismerjük őket ahhoz eléggé, hogy az egymásnak való pofonosztás közben találjunk bennük pozitív tulajdonságokat is. Ezeket a jellemzőket olyan szépen adagolták, hogy még az évadzáró részben is nehéz eldönteni, hogy melyiküknek drukkolunk igazán. Az elején még nem indul meg a nyílt háború, elég pontosak az előkészületek és próbálnak egymáson fogást találni, de aztán beindulnak az események, amik általában elég drámai utakra tévednek, de szolgálnak pár baromi vicces jelenettel is.

Nagyon fontos szerepet kapnak még a főszereplők feleségei is, mert ugye minden erős férfi mögött ott áll a nő. És ezek a nők – bármennyire is annak tűnnek első látásra – nem csupán trófeákként vannak jelen a férjük életében. Mindketten lojálisak, intelligensek és egy fél percig sem tűrik ha másodrendűként kezelik őket. A pénzmágus felesége (Malin Akerman) valahol nyilván a szerető otthont jelképezi, de nem abból áll az élete, hogy naphosszat semmittesz és gyémántokat vásárolgat egész nap. Pedig megtehetné, de ő inkább kiáll férje mellett, határozott elképzeléssel neveli a gyerekeiket és közben igyekszik egy éttermet üzemeltetni, ha meg arra van szükség, hogy megfenyegessen valakit, aki beszólt a férjének, akkor odamegy és mosolyogva megteszi, majd feláll és megy a dolgára. Az államügyész feleségének már kicsit komplexebb a szerepe, ugyanis egyrészt ő is egy nagyon határozott, okos családanya, aki magabiztosan üzemelteti a házasságát (elég arra gondolni, hogy profi sado-mazo szexszel dobja fel a mindennapokat, mert a férjével azt preferálják), másrészt azonban a férje esküdt ellenségének, Bobby-nak a cégénél dolgozik, mint pszichológus. A nő azonban nem hátrál meg attól, hogy ebbe a szituációba keveredett, próbálja kézben tartani a dolgokat és teljesen korrektül viselkedik párjával és munkaadójával is, de várható, hogy idővel választania kell, mert értelmes nő és az ilyen kisfiús párbajozást nem tudja sokáig ép idegekkel nézni.

A Billions legnagyobb erőssége, hogy folyamatosan pörög, megy előre a sztori, nem tudjuk mennyire történhetne meg ez a valóságban, de nem is nagyon érdekel. A casting 10 pontos, mind a nők, mind a férfiak, de még a mellékszereplők (David Costabile, Ilfenesh Hadera, Toby Leonard Moore) is nagyon össze vannak érve a jelenetekben és hibátlanul hozzák a karaktereket úgy, hogy látszik is rajtuk mennyire élvezik. Damian Lewist már Az elit alakulat óta szeretjük, amire a Homelandben aztán még jobban rászolgált, mint színész, úgyhogy ebben az esetben sokaknak lesz a sorozat miatta nézős. Amúgy az egyik részben még a Metallica is feltűnik és egy rövid jelenetet is kap az egyik tag. Persze nem kell elájulni ettől a parasztvakítástól, mert amúgy sok újat nem ad nekünk. Kellemesen kikapcsol, lehet izgulni, hogy ki fog nyerni, a fejlődés minden résszel egyre látványosabb, szóval akinek zsánere az ilyen az bátran készüljön a következő évadra, ugyanis hamarosan érkezik!

Hozzászólások

hozzászólás