Az egészség ellenszere (A Cure for Wellness), rendező: Gore Verbinski, szereplők: Dane DeHaan, Jason Isaacs, Mia Goth, Carl Lumbly, magyarul beszélő, amerikai-német fantasztikus thriller, 146 perc, 2016, (18)
“Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel! ”
Az Oscar-díjas Gore Verbinski (Rango, de az első három Karib-tenger kalózai filmet is neki köszönhetjük) ezúttal, ha a filmográfiáját tekintjük, akkor hangulatilag A körhöz igyekezett visszatérni, és a bizarr előzetesek reménnyel töltöttek el bennünket, ám a végeredmény sajnos erősen felemás.
Pedig az utolsó rendezésének (A magányos lovas) csúfos buktája óta biztosan erősen foroghattak azok a fogaskerekek, mert Hollywoodban gyakorlatilag egynél többször nem hibázhatsz.
Egy nagy New Yorki-i multi – a kisfiú kinézetű – ambiciózus középvezetőt, Lockhartot (Dane DeHaan) a svájci Alpok lábánál fekvő szanatóriumba küldi. Ahová korábban a főnöke egy 2 hetes hidrokúrára utazott, majd váratlanul arról tájékoztatja munkatársait egy levélben, hogy nem kíván visszatérni. Nekik viszont szükségük van rá, hiszen az ő szignója nélkül nem jöhet létre a fúzió, amin a vállalat sorsa múlik, és kapóra jön nekik, hogy az öregnek valószínűleg teljesen elment az esze… Lockhart Svájcba érkezve tévesen azt hiszi, ő csak besétál a régi kastélyba, és hazahozza a főnököt, arra azonban nem számít, hogy egy „balesetet” követően ő maga is az intézmény foglyává válik, aki – az ott kezeltekhez hasonlóan – saját egészsége miatt lesz kénytelen aggódni.
A film viszonylag lassan indul be, de ezzel kezdetben még nincs is baj hiszen a látvány és az erőteljes vizuális csomagolás többnyire leköt bennünket, de közel 1 óra után kezd el thrillerként viselkedni. A feszültséggel teli lassú pillanatokat, csak felváltják a mozgalmas képsorok, és végre betekintést nyerhetünk a kastély (más filmekben is sokat látott) sötét múltjába. A “szörnyű titkok” egy veretes moziba járónak, azért nem okoznak túl sok váratlan meglepetést. A fordulatokon lett volna még mit csiszolni.
Amit viszont külön érdemes kiemelni a film zeneválasztását, mert az bizony nagyon el lett találva. Az egészség ellenszere hangulatfelelőse nem más, mint az Emmy- és Golden Globe-díjra jelölt Benjamin Wallfisch, aki dolgozott már együtt Steven Spielberggel és Lars von Trierrel is. Wallfisch nevéhez nem kisebb alkotások fűződnek, mint a V mint vérbosszú, a 12 év rabszolgaság és A számolás joga, pedig még nincs 40 éves! Ha valami illik ehhez a mozihoz, az a komolyzene és ezt Verbinski is pontosan tudta. Ha behunyom a szemem, még mindig ott „cseng a fülemben” egy-egy jelenet.
Ebben azért több volt, na nem játékidőre gondolok (mert az 146 perc!), de ha valaki kicsit visszatérne a Viharszigetre, most megteheti. Noha az alapanyag nem olyan erős, és persze Gore barátunk sem éppen Scorsese.
