The Rain, készítők: Jannik Tai Mosholt, Christian Potalivo, Esben Toft Jacobsen, szereplők: Alba August, Lucas Lynggaard Tønnesen, Mikkel Boe Følsgaard, dán apokaliptikus akció sorozat, 40 perc, 1 évad, 2018 –
Elmossa az eső
Mindig van egy érdekes aspektusa az északi filmeknek/sorozatoknak, azon kívül, hogy dermesztően nyomasztó hangulatot árasztanak, dramaturgiailag egyszerű húzássokkal tudnak minket a végletekig lekötni, és ha még rendszerint tragédiába is torkollik a végkifejlet, mi így is minden percét élvezzük.
A The Rain is hasonló mentalitással vállalja korunk igen “divatos” témáját, az apokaliptikus jövőt, ahol az emberiség nagy része kihal, ami minden ember morális értékeit állítja komoly próbatételek elé. A történet szerint egyszer csak Dánia fölé érkezik egy nagy eső (és valószínűleg a világ többi pontja fölé is), ami az emberiségre veszélyes vírust hordoz magában, így az emberek nagy része meghal. Az egyik tudós, aki a víruson dolgozik, gyermekeit, Simone-t és Rasmust egy bunkerba viszi, ahol túlélhetik ezt a szörnyű korszakot. Egy pár éves elteltével a gyerekek egyszer csak kimerészkednek és döbbenten tapasztalják, hogy mivé lett a világ.
Alapjáraton a sorozat témája semmi újat nem hoz, leginkább egyszerűségében rejlik az élvezeti fakora. Plusz a nagyon lassan adagolt infómorzsák is sokat dobnak a dolgon. Az apokaliptikus helyszínt nem mad maxesen kell elképzelni, hanem az északiakhoz illő gyönyörű nyirkos vidék csodás erdőkkel és elképesztő hegyrengeteggel. A témát megfűszerezték elég sok young adult elemmel, így gyakran szövődnek szerelmi szálak és nagy hangsúlyt fektetnek az érzelmi vetületekre is, legfőképp a családra. Napjaink legjobb elektronikus és indie zenéi is nagyon jól megteremtik a hangulatot a jelenetek aláfestéseként. Az elbeszélésmódja tinisorozatokhoz (lásd Skins) hasonlóan epizodikus: minden részben kiemeli valamelyik szereplőt a csapatból és flashbackben láthatjuk, hogy ki milyen körülmények között volt közvetlenül az eső eleredése előtt. Érdekes egyébként, hogy azóta eltelt hat év alatt ki mennyire változott, próbált meg új lappal indítani és úgy túlélni az új társadalmi rendet vagy ki hagyta meg régi értékeit és próbál meg aszerint élni.
Nagyon sokat merít hasonló sorozatokból is. pl. The Walking Deadből, ahol a csapat vándorol egyik pontról a másikra, így nagyon eltérő emberekkel hozza össze őket a sors. A történet nagy előnye a realitása és a túlmagyarázás mellőzése, ugyanis az eső eleredtével nincs semmiféle spiritualizmus beleszőve a sztoriba, csakis a kőkemény tudomány. Az eső egy laboratóriumi hiba folytán keletkezik, de szerencsére nincs kifejtve, nincs áltudománynak álcázva a ballépés, csupán egyszerű, gyermeki szemszögből van elmagyarázva, hogy valami elromlott és ennek súlyos következményei lettek.
A történetben egyébként valamilyen szinten kicsit végighúzódik a vallás jelenléte és az emberiséget megmentő kiválasztott szimbóluma vagy nevezzük inkább reménynek, de természetesen a szokásos északi pesszimizmushoz mérten ez rögtön meg is semmisül létezni. Egyetlen negatívuma talán a néha túl szájbarágós és esetlen párbeszédek, amiből egy tapasztaltabb junkie rögtön tudja, hogy mi fog történni 5-6 rész múlva. Egyébként ha ezt elengedjük, egy marha jó hangulatú, tök menőn díszletezett, young adult sorozatot kapunk, amiben sokkal kevesebb a nyáladzás és kicsit több a gyilok, mint hasonló amerikai társainál.
Egy igen kétértelmű cliffhangerrel lett vége, így nagyon reméljük, hogy tutira vették a folytatást, hiszen ez az évad leginkább a karakterábrázolásról szólt, most kellene majd csak igazán megválaszolni a kérdéseket. Ahogy már a Taxisofőrben is megmondta Travis Brickle: “Egyszer majd jön egy nagy eső, és elmossa az összes szemetet az utcákról.”
%20–%201.%20évad%20kritika){kind=link}