Keresés (Searching) rendező: Aneesh Chaganty, szereplők: John Cho, Debra Messing, Sara Sohn, Michelle La, Joseph Lee, amerikai dráma, 102 perc, 2018 (12)
A digitális valóság
Igazából oktatófilmként vetíteném a Keresést a mai Z generációnak, ami két oldalát is megmutatja a mai aktív social media és online jelenlétnek: egyrészt negatív oldalról megközelítve mennyire függünk mások véleményétől és az arctalanság mennyi veszéllyel járhat, másrészt a pozitív része, hogy a virtuális világban való barangolásaink során mennyi extra képességre és analitikus tudásra tehetünk szert, ami a tanulási és tapasztalási fejlődésünket nagymértékben elősegíti. Amúgy mondtam már, hogy emellett egy tök jó soft thrillerről beszélünk, ahol még a dráma is jó időzítéssel lett adagolva?
A mai korszakban már elkerülhetetlen a hasonló found footage filmek megszületése, ami kvázi áldokumentumfilmként működik és a horrorműfaj egyik nagy áttörőjeként indult. Gondoljunk csak a klasszikus Ideglelésre, ami 1999-ben irtó nagyot ütött azzal, hogy az egészet lényegében egy ember szemszögéből követhetjük végig egy kézikamera segítségével, így a jump scare-ek miatt nem csak mi ugrottunk egyet a székünkben, hanem a kamera is a szereplő kezében. 2007-ben ezt a parafaktort meglovagolta a Parajelenségek is, majd folytatódott a hullám, 2008-ban a Cloverfielddel, a digitális korszak térnyerésével pedig az internet és a webcamera nyert létjogosultságot (The Den, Open Windows vagy az Unfriended), de mindegyiknek szörnyű gyermekbetegségei voltak. Az alapkoncepció mindegyiknél ötletes volt, miszerint az egész film egy monitor képernyőjén játszódjon Skype beszélgetés közben, de botrányosak voltak a kamerarángások, öncélúak a „fagyások”, hogy a suspense jobban üssön és iszonyat ripacs szereplőkkel volt tele, akiknek a megmenekülését egy kicsit sem kívántuk.
Aztán 2018-ban jön egy film, ami végre értelmesen kezdi el kezelni mindazt, amiről a mai világ szól, mégpedig a mindenféle social media platform általi kiszolgáltatottságot és azt, hogy a „digitális énünket” hogyan lehet mégis az előnyünkre formálni. Még egy másik fontos megjegyzés: a horror műfaj helyett egy thriller – dráma kerül elénk, ami szintén jelzi, hogy már annyira megváltoztak a felhasználói igények mind kommunikációs, mind fogyasztói oldalról, hogy az embereket nem lehet már hülyíteni azzal, hogy a technikai fejlődés rossz, hanem igényük van értelmesen is szembenézni azzal, ami körülvesz bennünket.
A film koncepciója remek, hiszen tényleg az egész egy számítógép képernyőjén játszódik, így ki vagyunk szolgáltatva a videórögzítő eszközöknek, ami mint kiderül – és eddig nem is figyeltünk rá – de szinte már minden annak minősül. David Kim egyedül neveli 16 éves lányát, aki egyszer csak rejtélyes módon eltűnik, így a nyomozókkal együtt önállóan is kutatásba kezd, hogy minél előbb megtalálja lányát. A különböző social media és kereső felületeken olyan infókra bukkan, amit eddig nem is sejtett, így a lánya miatti bizonytalanság traumája mellett azzal a szörnyű ténnyel is meg kell küzdenie, hogy eddig nem is ismerte a gyermekét, Margot-ot. A keresési folyamat zseniális, a filmzene tökéletesen illeszkedik, mert míg a különböző applikációk közötti szörföléstől (Facetime, Messenger, Instragram, Tumblr, YouCast, YouTube…stb. ) a valóság érzése jár át minket, addig végig érezteti is a film, hogy te egy precízen kidolgozott, vérprofin megkomponált mozgóképet nézel. Természetesen zavaró egyedül a látvány lehet, de hát ezt felesleges a szemére vetni egy ilyen filmnek, mivel ez a koncepció része.
A bevágások a scrollingolás (görgetés) közbeni szemmozgáshoz alkalmazkodik, így olyan a film, mintha egy több, mint másfél órás nyomozós alkalmazást használnánk, amivel egyrészt az adrenalin tökéletesen adagolva van, másrészt hagy neked időt a drámai pillanatokat is átélni – a mai videojátékok is hasonló tematikára építkeznek, hogy meglegyen a tökéletes flow-hatás. A történet fordulata nagyon ott van és a színészek egy percig sem életidegenek a sztoriban, még a szokatlan formátum ellenére sem.
Összességében korunk lenyomata ez a film, ami nem csak a hátrányokat, de az előnyöket is kiemeli, miközben emlékeztet minket olyan alapdolgokra, hogy miért jó, ha mondjuk egy másik családtagunk is visszavezethető x-edik lépésben a jelszavunkhoz és mennyire kiterjedt az emberi elme csak azáltal, hogy minden nap órákat netezik, ugyanis olyan összefüggéseket látunk meg, amikre korábban nem volt példa. A Keresés pedig ezáltal olyan, mintha egy külső szemlélő által rámutatna azokra a lényeges pontokra, amiket mi részvevőként nem feltétlen érzékelünk, így mindenképp kötelező darab.
