Mary Poppins visszatér (Mary Poppins Returns), rendező: Rob Marshall, forgatókönyvíró: David Magee, szereplők: Emily Blunt, Lin-Manuel Miranda, Ben Whishaw, Emily Mortimer, Colin Firth, Meryl Streep, amerikai családi film, fantasy, musical, 130 perc, 2018 (6)
Örvendj, mert Mary Poppins újra itt van!
54 év elteltével Mary Poppins ismét a Banks család segítségére siet. És bizony el is kell nekik a támogatás, ugyanis a már felnőtt Banks testvérpár anyagi gondokkal küzd. Életükből és családjukból hiányzik a meghittség, a figyelem és a szeretet. A sok aggódás és félelem közepette mindannyian elfelejtettek gyerekek, így hát ezen a ponton érkezik Mary Poppins, aki dadusként újra szolgálatra jelentkezik.
Ez merőben más nyitás az eredeti Mary Poppinshoz képest, ott az alapprobléma a két gyermek és az apa közti érzelmi távolság volt. A folytatásban a varázsdadus azt szeretné bizonyítani, hogy több réteggel és mélységgel rendelkezik az 1964-es eredetihez képest, miközben napjaink nézőivel is elbír.
A Mary Poppins visszatér történetének dramaturgiája következetesen felépített és meglepő mélységekkel bír tehát. A traumatikus helyzetben, melyet az anya halála és a művész apa eladósodása okoz, hirtelen kell felnőniük a gyerekeknek. Az apa nehezen birkózik meg a helyzettel, letaglózza a gyász. Úgy tűnik, hogy a gyerekeknek az apjuk helyett is helyt kell állniuk. A dramaturgia tehát megállja a helyét az alaphelyzet érvényesülése érdekében. Megfelelő mértékben kölcsönöz rétegeket a fő problémának, az anya halálának kifejtésével, a testvérpár kapcsolatának felvázolásával, és a gyerekek karakterisztikájának megmutatásával. Erős kapocs van a három gyermek között: Hitelesek, kedvesek, ugyanakkor megfelelő komolysággal rendelkeznek a probléma súlyának megfelelően.
Ilyesfajta mély és aktuális problémák pedzegetése, mint a ház elárverezése, vagy az apa egzisztenciális krízisének reprezentálása kétségkívül eddig még nem látott elem a Mary Poppins történetében. A több, mint 50 éves eredeti film a felszínt kapargatta a komoly témák kapcsán (persze ennél többre nem is volt szüksége), ami megígérte nekünk, hogy a gyerekek nevelését mókás és örömteljes módon teszi majd, végig énekelve és táncolva azt.
Ehhez képest a visszatérésben a dalok és a pasztellszínek, no meg a mesebetétek valóban kellően elemelik a nézőt a feszültségektől. Továbbá hatványozottan jól emlékeztetik ezek az elemek a szereplőket is és a nézőt is arra, hogy mennyire fontos a bennünk rejtőző gyermek. Mindezt természetesen úgy, hogy nem veszít az alaphelyzetben felvázolt probléma súlyából. Ezen a ponton tehát összeérhet a két film, hiszen megtartja Mary Poppinshoz méltó könnyed és vidám stílusát, amit olyan tiszteletadásokkal egészít ki, mint a már megtapasztalt rajzfilmbetét is, amely például méltóképpen mutatja be Mary Poppins és a kéményseprő zenés-táncos, majdhogynem burleszk oldalát. Ez a rész etűdszerűen kiugrik a filmből, ám ez nem hat hátrányosan. Akciódús jeleneteknek lehetünk szemtanúi, lovaskocsi üldözés, rablótámadás, szóval az animátorok tényleg kitettek magukért, amik egyben hatalmas nosztalgiabombaként is hatnak.
Mary Poppins és a kéményseprő karaktere között remekül működik a kémia, köszönhető ez Emily Blunt és Lin Manuel Miranda játékának. Emily Blunt Mary Poppinsának hitelt és humort kölcsönöz az ironikus és magabiztos karakterisztika, Lin Manuel Miranda kéményseprője pedig szerethetővé válik a hős szerelmes férfi vonásaival.
Colin Firth bankigazgató karaktere nem szűkölködik jellemkomikumban és eredetiségben. Meryl Streep unokanővér szerepe színes és mulattató. A színésznő tehetsége örök, a film fényét csak emeli énektudásával, tánctudásával, és díva attitűdjével. Mary Poppins karaktere mellett, Dick van Dyke is visszatér a filmben, hidat alkotva a jelen Mary Poppinsa, és az 1964-es eredeti film között. Figurája teljes mértékben indokolt, tánctudása és humora töretlen Julie Andrews óta.
A dalok nem mozdítják ki a nézőt a komfortzónából. Nem szörnyűek, nincs belőlük elviselhetetlenül sok, azonban az 1964-es verzióval ellentétben nem rendelkeznek fülbemászó dallamokkal. Ebben nem tudta felülmúlni az új történet az eredetit. Ez utóbbi hiányzik a Mary Poppins témából, hiszen Julie Andrews Mary Poppins karaktere több, örökre az elménkbe és szívünkbe zárt dallamot is adott nekünk. Holott az erőforrások ezúttal is adottak lettek volna hozzá: Emily Blunt, Lin-Manuel Miranda, és a többi szereplő énektudása is kiemelkedő, és nagy tehetségre vall.
Összefoglalva, a visszatérés élvezhető, szórakoztató és mélységeket nyújtó is egyben. A színészgárda felejthetetlen alakítást nyújt, miközben a dramaturgia is megállja a helyét. Mary Poppins valóban visszatért, és a nézők ennek joggal örülhetnek.
