Fejlesztő: Headware Games; Kiadó: Ratalaika Games; Platform: PC
Beléptünk a horror havába, egyre többször lesznek ködös, ijesztő éjszakáink a halloween közeledtével és talán a rémisztő játékokból is egyre többel találkozhatunk. Itt is van az első versenyző, a Chasing Static, ami a kellemes emlékeinkre támaszkodva próbálja belopni magát a szívünkbe.
A bevezetőben említett nosztalgiafaktor nem ámítás, valóban a gamerek legnagyobb zsákbamacskája, a kellemes emlékeink felidézése az egyik kiemelkedő erénye a játéknak, ugyanis az első képek láttán, majd a pszichológiai horror jelzőkkel, minden korai Silent Hill (az 1999-es játék, nem a filmek) rajongót azonnal zsebre tettek a készítők. Na de lessük is meg, hogy megérte-e várni a Chasing Static-re vagy inkább hamar feledésbe fog merülni.
A történet szerint az Egyesült Királyságban, azon belül is a Walesi Hercegség egy eldugott zugában autókázunk Chris Selwood bőrébe bújva. Az út mentén szerencsénkre egy kávézóra bukkanunk, ahol megpihenve könnyed beszélgetésbe elegyedünk a csinos pincérlánnyal, amikor is egy váratlan áramszünet okán a hátsó helyiségbe kérlel minket. Az üzemzavart elhárítva és a vendéglátóegység főtermébe visszatérve azonban démoni megszállást imitálva a plafonhoz szegezve találunk rá, hogy egy pillanattal később már ugyanennek a helynek egy több éve elhagyatottnak tűnő, dohos és sötét változatában találjuk magunkat. A Silent Hill fanok elégedetten csettinthetnek, de azért nem eszik olyan forrón a kását. Noha az ötlet és még a megvalósítás is jó, azért hangulatban és atmoszférateremtésben jócskán elmaradunk az inspiráló klasszikustól.
A játékmenet és a történet felgöngyölítése lényegében ránk van bízva, így ahol arra lehetőség van, ott bármilyen sorrendben haladhatunk, de lesznek olyan események, amiknek meg kell történnie az események tovább haladásához. Nem akarok spoilerezni, de fontos megemlíteni, hogy a kalandozásban segítségünkre lesz egy olyan eszköz mellyel bizonyos hanghullámokat tudunk bemérni, ennek segítségével tudunk majd haladni és így tudjuk a történet és a rejtély elemeit is kihámozni, az amúgy elég kusza szálak közül. Viszont annak ellenére, hogy a játék története is a hangok körül forog, a hangeffektek nem éppen az anyag erősségei. Lehet csak nekem voltak magasan az elvárásaim ebben az aspektusban, de ezt kihagyott ziccernek éreztem, nem került kellően kidolgozásra.
A grafika viszont egy erős pontja a Chasing Static-nek, az egész ugyanis éppen arra a kellemes érzésre dolgozik rá, ami miatt jól esően gondolunk vissza gyerekkorunk kedvenc PS1-es címeire, azok minden esendősége és erős jó indulattal is „szögletes” grafikai megvalósításaira. Az egész vizualitás erősen hajaz az akkori, kezdetleges 3 dimenziós világokra, azonban itt már kristálytiszta képfrissítéssel, normális látótávolsággal és megfelelő felbontással dolgozhatunk. Technikailag nagyon jól kivitelezett minden tekintetben, és erősen kiszolgálja az erre éhes publikumot, bár a szerénynek tűnő vizualitás ellenére elég sokszor szakít majd minket félbe a töltőképernyő.
Végül azt kell, hogy mondjam, hogy a Chasing Static egy üde színfolt a mai grafikaorientált felhozatalban és emellett kellemes szórakozást is nyújthat az a néhány órás végigjátszás, amit ebben a sétaszimulátorban eltölthetünk. Ennek ellenére arra felhívnám a figyelmet, hogy aki valami nagyon tartalmas és szemet gyönyörködtető világra vágyik, az ne is nagyon vesztegesse az idejét. Akik azonban egy gyors, akár egy egyéjszakás lidérces nyomozásra vágynak és bírják az indie cuccokat, bátran essenek neki!
Legutóbb ezt teszteltük:
