Fejlesztő: Image & Form; Kiadó: Thunderful Publishing; Platform: PC, Xbox One, Xbox Series X|S
Trutymót porszívózni még sosem volt ennyire élvezetes, mint a The Gunk-ban, de talán nem mindenki fogja osztani a véleményem.
A távoli jövőbe érkezhet meg, aki erre a játékra adja a fejét, mégpedig egy olyan szegmensébe, ahol az űrutazás már mindenkié. Még a “lomisok” is a nagy feketeségben utazgatnak össze-vissza, hátha valahol netán valami értékes dologra bukkannak. Rani és Becks, a két vállalkozó kedvű és belevaló barátnő is ezt a réteget gazdagítja, pár éve indították el a közös vállalkozásukat és rozoga űrhajójukkal keresztbe-kasul beutazták már a környező galaxisokat. Óriási reményekkel szállnak le egy frissiben felfedezett idegen égitestre, remélvén hogy most végre megfogják az isten lábát. Nem is sejtik, hogy ettől sokkal többet találnak.
A játékot fejlesztő Image & Form neve már sokaknak ismerősen csenghet, de ha azt mondom, hogy SteamWorld sorozat, akkor egész biztosan mindenki tud mihez kötődni. A srácok (és lányok) egy évtized bővítgették már saját kis univerzumukat, akadt köztük tower defense, platform/akció, körökre osztott taktikai lövölde és szintén körökre osztott RPG/kártyajáték hibrid. Ennyi idő után valószínűleg vágytak már valami másra és éppen ezért nagyot és merészet léptek előre: 2D-ből 3D-be ugrottak. Ehhez dukált valami technológiai partner is, amit a Microsoft személyében találtak meg, így a The Gunk Xbox exkluzív lett (ami jól tudjuk, csak konzol szintű, hiszen PC-re ugyanúgy megjelent), sőt már első nap landolt is a Game Pass kínálatában.
Az új játék egy TPS.… nos leginkább kaland. Amint megérkeznek ugyanis, a két jó barát szembesül azzal, hogy ez a planéta egészen más mint a többi. A bolygó jelentős részét egy titokzatos trutymó (ez lenne a gunk) borítja. Rani a birtokában lévő Power Glove-val összegyűjti az idegen anyagot és a legnagyobb meglepetésükre igen színes, gyönyörű, továbbá látványos flóra és fauna tárul fel a szemük előtt (gyakorlatilag előtör a helyi természet). A felfedezés a barátokat is megosztja, mert amíg Rani örökmozgó, jó értelemben véve kíváncsi, amolyan felfedező típus (őt fogjuk irányítani), addig Backs inkább két lábbal áll a földön és materialista (ő inkább marad az űrhajónál, szerelgeti azt és istápolja a szószátyár robotjukat CuRTot, aki a kulináris élvezetért felelős). Egyikük menne, másikuk maradna.
Mint kiderül, az óvatos duhaj álláspont nem indokolatlan, felmerül ugyanis hogy a lányok óriási tartozásokat halmoztak fel, így mindenképpen találniuk kell valami nagy durranást, amit pénzre lehet váltani. Éppen ezért amikor Rani egy idegen civilizáció nyomaira bukkan, kezdetben még támogatja is Becks, de aztán teljesen különböző álláspontra kerülnek, miként is kellene folytatni. A főszereplők közti feszültség tapintható, ami a remekül felépített karaktereknek és az életszerű dialógusoknak köszönhető. A sztori maga is izgalmas, amiből többet spoilerek miatt nem szeretnék elárulni, de már-már sokéves barátságuk forog kockán (mi fontosabb mások segítése vagy az önfenntartás?)
A stílusra visszatérve: bizonytalanságom oka az, hogy a későbbi, nem annyira tárgyalni kívánt részekben akció részek is lesznek. Viszont ne gondoljon senki vad csihi-puhira, vagy lövöldözésre, a játék nem lép ki önnön medréből és fordul 180 fokot. Ezek az akciók is inkább amolyan védekezések (beszívhatjuk az ellenfelek lövedékeit és visszaküldhetjük, továbbá ellehetetleníthetjük a működésüket). Mindezt persze a Power Glove segítségével, ami amúgy is egy többfunkciós ketyere. Fejleszthetjük is rendesen, amit a bolygón talált új növényi fajok terményeinek segítségével tehetünk meg és elengedhetetlen is lesz a továbbjutás függvényében.
A játék első fele tehát amolyan terepbejárás. Gyönyörű a grafika, teljesen sima 60 FPS-sel folyik – tényleg öröm ránézni. Szuperek a bátrán vállalt élénk színek, a realisztikusan vetődő árnyékok, mindezt visszafogott, kellemes zene festi alá, szóval szinte tényleg ott érezzük magunkat. A kevés akció viszont inkább azokat fogja lenyűgözni, akik szeretik a felfedezést, a gyűjtögetést (fogalmazzunk úgy, hogy passzívan izgalmas hangulat.). Ők imádni fogják, amíg a többiek meg inkább unatkozni. Az idegen civilizáció felfedezésével fordul a kocka, áthelyeződik a hangsúly és véleményem szerint a játék paradox módon pont itt veszít egy kicsit a lendületéből. Kicsit egysíkúvá válik és már tényleg csak a lezárásra vár az ember, ami kis időhúzás után el is érkezik.
A level designt viszont szeretném külön megdicsérni, mert akármelyik szegmenst vesszük, igazán egyedi és kellőképp izgalmas. Szerintem nagyon jó indikátor az, hogy ha érzem a késztetést, hogy “még erre meg arra is elmenjek, mert mi van ott” és ezt a játék maximálisan jól csinálja. Egy térkép sokszor hiányzott, de amíg a felfedezős részeken ösztönösen megtalálja az utat akinek jó a tájékozódási képessége, addig a vége felé pont ennek az ellentéte igaz: iszonyat könnyű elkavarodni.
A The Gunk a sok dicséret ellenére megosztó játék. Sokan egész egyszerűen nem fognak tudni mit kezdeni a leginkább méltatásra érdemes résszel, a felvezetéssel. Pedig ha valaki helyén kezeli a játékot és nem Rambo akciót vár, akkor szerintem nem csalódhat. A trutymó porszívózása különös módon igen szórakoztató és addiktív (de ezzel sokan nem fognak egyetérteni), a sztori pedig remekül hömpölyög, továbbá a szereplők közti feszültség sikeresen fenntartja az érdeklődést. Talán a lezárás az, ami kicsit inkább csalódást keltő, illetve itt a(z addig szinte nullához konvergáló) nehézség is felpörög, de ok így sincs a szégyenkezésre. Véleményem szerint mindenképp érdemes belevágni a kalandba, pláne hogy a Game Pass révén gyakorlatilag ezt most külön, további anyagi befektetés nélkül megtehetjük és a teljes végigjátszás is nagyjából csak 6-7 órát rabol majd el az életünkből (vigyázat, még lehet élvezni is fogod).
Legutóbb ezt teszteltük:
