Alwa’s Collection – játékteszt


AlwasCollection key artFejlesztő: Elden Pixels; Kiadó: Elden Pixels; Platform: PC, PlayStation 4, Nintendo Switch

Meg sem kottyannak a metroidvania játékok, nem elég a kihívás? Akkor ezt a csomagot nektek találták ki.

A metroidvania játékok egy időben nagyon sikeresen haladtak a maguk útján, azonban a technológia fejlődésével, az egyre immerzívebb játékélménnyel és grafikai teljesítmény száguldásával ez a korai zsáner gyorsan ki is kopott a mainstream játékiparból. Azonban a független fejlesztők és kiadók rohammértékű szaporodásával természetesen egy olyan réteg is beférkőzött a játékkészítésbe, akik a mai napi visszasírják az „átcastlevaniázott” és „átmedroidozott” éjszakákat. Ha hiszitek, ha nem a svéd, 4 főből álló Elden Pixels egy ilyen brigád és természetesen össze is tettek nem egy, hanem egyből két olyan játékot, amit a hozzájuk hasonló érdeklődési körrel rendelkezők két pofára fognak falni. De ami igazán meglepő, hogy a kis stúdió már elősre is olyan minőségi anyaggal jött, amin sokan meglepődtek, ezt viszont egy olyan folytatással toldották meg, ami tényleg igazán sokat tesz hozzá elődjéhez. Eme játékok most már egy csomagban is elérhetőek és mi voltunk olyan elvetemültek, hogy le is teszteltük nektek.

AlwasAwakening01Ahogy az a címből és a bevezetőből már kiderült az Alwa’s Collection gyűjtemény, melyben a srácok az Alwa’s Awakening és az Alwa’s Legacy című cuccot adják teljes áron, egészen kedvező, kb. 10-12 ezer forintért. Ez azért nem mondható manapság rossz árnak két teljes játékért, amiben darabonként benne van legalább 9 órányi fősodorbeli kalandozás. Kronológiailag az Alwa’s Awakening indítja meg a történetet, melyben egy Zoe nevezetű leányzóval kell hazajutnunk, miközben felderítjük a környező vidéket és különböző szörnyeket aprítunk. Mindezt csodálatos, a 8 bites éra legszebb emlékeit felelevenítő pixel art stílusban, kellemes, szintén 8 bites muzsikákkal. A recept azonban ennél nem is tartalmaz sokkal többet csupán kőkemény küzdelmet a néha talán nem annyira fair módon elhelyezett ellenfelekkel. De összegészében a 2017-es előzmény nagyon is rendben van, kellően pörgős, komoly kihívást nyújt és csak úgy játszatja magát.

AlwasLegacy03Ezután pedig el is jutunk a csomag valód sztárjához az Alwa’s Legacy-hoz, ami szinte mindenben köröket ver az elődjére. Erősen érezni a fejlesztőgárda elhivatottságát, mert a játék szinte minden egyes elemében nagyobb, több és jobb lett. A játék egy jóval koherensebb egészet alkot, mint a korábbi epizód, valahogy minden sokkal jobban és sokkal olajozottabban működik, ahogy azt egy második résztől el is várná az ember. A grafika pazarabb és valóban szemet gyönyörködtetővé válik, leveti az egyszerű nosztalgikus megjelenést, továbbfejlesztve azt, egyfajta kézzel rajzoltnak tűnő hibriddé. A folytatás zenei téren is igazán nagyot domborít, az egyedileg megírt témák valóban szuperek és remekül emelik hangulatot a történet során. Tesztpéldányként a játékok Nintendo Switch portjait volt alkalmam nyúzni, amik minden probléma nélkül és tökéletesen futottak a teljes tesztidőszak alatt.

AlwasLegacy01Az irányítás és harcrendszer maradt az eredeti 2 dimenziós oldalra scrollozó alapokhoz hű megoldás, azonban ez is egy fokkal kiforrottabb és könnyedebb lett. Itt viszont megemlíteném az egyetlen hátulütőt is, ami miatt nem tudok olyan felhőtlenül boldog lenni a játék véleményezése kapcsán. Ez pedig nem más, mint a nehézség, amivel egy kicsit talán túlzásba estek a készítők. Tudom, hogy ez zsáneri sajátosság, de néha már az az érzésem volt, hogy a fejlesztés közben valakinek elgurult a gyógyszere és valamilyen vélt vagy valós sérelemért akart bosszút állni. Bizonyos ellenfelek azért kerültek bizonyos helyekre, hogy az szinte csak a továbbjutást szinten csalásként gátolja és ezzel mesterségesen kitolja a játékidőt, szétszívatva a gyanútlan játékost. Sok esetben lehettek volna kicsit egyszerűbbek ezek a részek, mert a játék ezt leszámítva, önmagában is éppen elég kihívást és felfedeznivalót kínált.

Összességében az Alwa’s Collection egy nagyon jó kis csomag, amit a veterán metroidvania fanok habzsolni fognak, azonban biztos vagyok benne, hogy néhány helyen még ők is dagadó erekkel fogják emlegetni a fejlesztőgárda felmenőit és azok bizonyos testrészeit. Noha annak ellenére, hogy a két játék távolról sem mondható könnyűnek, kellemes bevezetés lehet a zsánerbe, azoknak is, akik eddig nem tettek próbát hasonló cuccokkal, ugyanis a kitartásnak végül mindig meg lesz a gyümölcse. Azt mondom ne habozzatok tovább, felfedezésre fel!

7 szék

 

 

Legutóbb ezt teszteltük:

Cuphead – játékteszt

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Az örökifjú Christopher Lloyd fontosabb szerepeiről mesél, nem csak Dokiról
Következő cikk Az elmaszkírozott Sean Penn Julia Roberts oldalán a Gaslit trailerében