Fejlesztő: Visual Concepts; Kiadó: 2K Games; Platform: PC, PS4, PS5, Xbox One, Xbox Series X|S
A WWE 2K22-t alaposan kikupálták a készítők, így aki egy kis baráti bunyóra vágyik, idén bátran belevághat.
Akik hozzám hasonlóan a nyolcvanas-kilencvenes években kamaszodtak, azok bizonyára egyetértenek abban, hogy rengeteg új inger érte a fiatalokat ezekben az években. Ezek egyike volt, hogy megjelentek az “égi csatornák”, amelyek az addigi szegényes hazai felhozatalhoz képest jelentős változást hoztak mind mennyiségben, mind minőségben a tévék képernyőjén. Talán a Sky Channel volt az a műholdas adó, ahol az éjszakai műsorsávban különféle bácsik verték péppé egymást rendszeresen.
Ami azonban elsőre vér komolynak tűnt, arról hamar kiderült, hogy egy jól megkoreografált “színházi show”. A pankráció azonban ennek ellenére (vagy épp ezért) roppant népszerűségnek örvend manapság is, részemről viszont kb. ekkor is láttam utoljára. Nekem a Hulk Hogan, André the Giant, Macho Man vagy Bret Hart jelentette a showt, mostanára azonban teljesen lecserélődött a gárda. A WWE legújabb videojáték interpretációja pont ennek állít emléket, már az intróban feltűnnek a “hőskor” nagyjai, ahogy a mostaniak is.
A kapocs pedig Rey Mysterio, aki nemcsak az új játék arca, de egyben a sportág(?) talán egyik legnagyobb alakja, hiszen a Lucha libre maszkos figura, már a fenn emlegetett kilencvenes években kezdett profi szinten, igaz akkor még csak rookie-ként. A WWE 2K22 egyik játékmódja pont az ő karrierjét viszi végig és már pusztán ez alapján elégedetten csettinthet az egyszeri pankráció rajongó – a játék ugyanis remekül sikerült. De hogy jutottunk idáig? Aki otthon van a napi hírekben, az bizonyára emlékszik némi balhéra a sorozat háza tájáról, illetve WWE 2K21-et hiába is keresnénk.
Kicsit vissza kell ugranunk az időben, hogy megértsük: bizony nem volt fáklyásmenet az idáig tartó út. Mégpedig 2019-ig, ugyanis ez volt az első esztendő a széria húsz esztendős fennállása során, hogy nem a japán Yuke’s bábáskodott az aktuális részen, hanem a 2013 óta kiadói feladatokat ellátó 2K saját házi csapata, a Visual Concepts. Kereshetjük az okokat a miértre (kevés volt az idő az átállásra, túl nagy volt a kabát, esetleg máshová ment az energia?), de a WWE 2K20 végül bődületes beégés lett. A legnagyobb baj az volt, hogy hihetetlen sok és látványos bug maradt a játékban, ami miatt a végső produkció a játszhatatlanság határait súrolta (alulról). A 2K végül úgy döntött, hogy egy évet kihagynak, hogy gatyába rázzák a sorozatot, ami végül a Covid miatt majdnem kettő lett, de végül csak megérkezett az új epizód.
A szünet nagyon jót tett, s ugyan a marketingesek valószínűleg vért izzadtak, hogy feledtetni próbálják a dicstelen múltat, ezúttal valóban nem üres vaker az “újratervezett gameplay motor, vadiúj irányítás” – a játék bizony kívülről-belülről megszépült. Távol álljon tőlem, hogy szakértőként tetszelegjek, hiszen ahogy fentebb írtam, nem vagyok a téma igazi ismerője és az előző részekkel sem játszottam, de mint egyszeri játékos igen élvezetesnek találtam az összecsapásokat és a kihívás sem maradt el. Az irányítás ugyan összetett, de tetszett, hogy nem csak pár gomb agyatlan püfölése jelenti a játékélményt és még az sem árt, ha az ember stratégiát dolgoz ki magában (természetesen az ellenfél kvalitásait figyelembe véve). Ráadásul ahogy utánaolvastam, a valódi szakértők is hasonló véleményen vannak, a nemzetközi sajtó is szereti a WWE 2K22-t.
A tartalom pedig bőséges. A fent említett Showcase mód (amely Rey Mysterio karrierje előtt tiszteleg) csak a jéghegy csúcsa, igaz annak látványos darab. Kapunk egy szép kis idővonalat (amelynek állomásait a jóember serényen kommentálja) és minden jelentősebb meccset újra játszhatunk, de úgy hogy a legszebb mozdulatok is előkerülnek és úgy kúsznak át videóból gameplaybe, hogy túlzás nélkül észre se vesszük a különbséget. Ezen kívül van azonban “rendes” karrier mód is (MyRise), ahol teljesen nulláról indíthatunk el egy karaktert és vezethetjük végig a sztárságig vezető úton. Mindez azonban nem csak “uncsi” bunyóból áll, hanem van egy kicsike sztori is. Rengeteg emberrel kell ugyanis beszélnünk (riválisok, edzők, stb.) és nagyon is számít hogy mit mondunk, mert annak megfelelően alakul a cselekmény és ezzel párhuzamosan a sorsunk is. Ezen felül a közösségi médiával és privát üzeneteinkkel is foglalkoznunk kell – van teendő tehát, mondja valaki ezek után, hogy az izomagyak buták.
Természetesen van online multi minden létező felállásban ami a single-ben is elérhető (1on1, 2on2, 6-man, Triple Threat, Royal Rumble, stb.), de ha valaki a menedzseri feladatokat szereti jobban, annak ott a MyGym, a MyFaction pedig a gyűjtőkártyák szerelmeseit fogja elvarázsolni. Ha pedig a testreszabhatóság az álmod, akkor sincs ok a szomorkodásra, hiszen itt is rengeteg lehetőség akad. Teljesen természetes, hogy olyanra lehet gyúrni a karakterünket, amilyenre csak szeretnénk, de jól jellemzi ezeknek a lehetőségeknek a mélységét, hogy külön megtervezhetjük a bevonulásunkat és a győzelmi rituálét is.
A WWE 2K22 szerencsére sikeresen rázta meg magát és abszolút élvezhető lett. A játék ugyan a verekedős műfajon belül is réteg kategóriát képvisel, de aki otthon érzi magát a témában, az bátran vágjon bele az idei kalandba. A látvány és a grafika fantasztikusan fest az új generációs konzolokon, s noha például a közönség egy kicsit elhanyagoltabb, illetve a karrier módban előfordult egy-két kisebb baki (semmin támaszkodó edző, fogakon áttüremkedő nyelv beszéd közben), nyoma sincs olyan tragikus hibáknak, amik a legutóbbi részt elcsúfították. Bunyóra fel!
Legutóbb ezt teszteltük:
