Fejlesztő: Berzerk Studio; Kiadó: The Arcade Crew; Platform: PC, PlayStation 4/5, Xbox One, Xbox Series S/X, Nintendo Switch
Metroidvania rég volt már olyan erős, mint az Infernax, szóval, ha régóta kutattok egy autentikus, gyermekkori Castlevania emléket, nem kell tovább keresnetek!
A korai NES korszaknak volt egy bája, minden hibája és kezdetlegessége ellenére egy remek korszak volt és megannyian gondolnak rá vissza könnyes szemmel világszerte. Ugye nálunk inkább a sárga kazettás kínai klónok futottak, de ez szerencsére az élményből nem vett el semmit. Max esztétikailag nem volt olyan szerencsés az rengeteg gagyi műanyag, amit különböző piacokon ránk sóztak. Persze ez volt a legkisebb problémánk, főleg, mert kinyílt egy addig ismeretlen világ és olyan cuccok elé ülhettek le a szerencsések, mint a Castlevania korai epizódjai. Nálam sajnos csak később ütött be a vámpíros móka, így visszamenőleg kellett felfedeznem, de hamar megláttam miért is kedvelik ennyien a szériát. És most 2022-ben derült égből villámcsapásként érkezett az Infernax, ami ezt a hamisítatlan érzést próbálja meg szállítani a mai játékáradatban.
A történet szerint egy Alcedor nevű nemest alakítunk, aki a háborúból hazatérve azt látja, hogy a földjein valaki szabadjára engedte az összes létező démont és élőhalottat. Természetesen a befogásuk, legyalulásuk nem mástól, mint tőlünk függ. Célunk tehát, hogy újra elhozzuk a békét a pokol legmélyebb bugyrai által sújtott népünknek. Tehetjük mindezt a lehető legbetegebb módon, amit oldalra scrollozó játékban láthatunk. A készítők ugyanis nem finomkodtak, repülnek a szervek és a testnedvek mindenfelé, cenzúra nélkül. Persze a támadás, ugrás és tárgyhasználat szentháromság mindenféle speckó támadással fog kibővülni, aminek hála olyan helyekre is eljuthatunk, ahová korábban nem volt lehetőségünk.
Ahogy annak lennie kell, az előrehaladás során természetesen fejlődésre, fejlesztésre is lesz lehetőségünk, amit az elhulló ellenfelek után fennmaradt aranytallérokból tudunk finanszírozni. De talán, amit igazán érdekesnek nevezhetünk az a bizonyos szituációkban felmerülő morális kérdések, melyekben egy jónak és egy rossznak tűnő lehetőség közül kell választanunk a számunkra szimpatikus megoldást. Természetesen ezen a mechanizmuson felbuzdulva alternatív befejezéseket is elérhetünk, annak függvényében, hogyan is döntöttünk a végigjátszás során.
Grafikailag le a kalappal az Infernax előtt, ugyanis igazán csecse pixelartot kapunk az elejétől a végéig, olyan lenyűgöző átvezetőkkel, melyek ugyanebben a stílusban készültek azonban mégis rendkívül részletesek és öröm nézni őket, annak ellenére, hogy mint korábban említettem nem bántak finoman a bensőségekkel. Audió terén is patent, amit nyújt a játék, hamisítatlan 8 bites dallamok és hangeffektek kísérnek minket a történet elejétől a végéig, mindezt remekül keverve. A stílus, az autentikusság és ezek remek kivitelezése miatt simán megbocsájtható a szinkron hiánya is.
Összességében az Infernax egy remek móka bárkinek, aki egy kicsit kiengedné a gőzt a mindennapokból, némi zombi és démonvadászattal, az igazi, hamisítatlan 8 bites stílusban. Tényleg élvezetes kikapcsolódást nyújt és még a gyakorlatlanabb játékosok is nekiveselkedhetnek, ugyanis bekerült egy afféle könnyített mód, hogy bárkinek élvezetet adhassanak. Azt pedig külön kérem, hogy a klasszikus Konami kódot üssétek be, ha már minden reményt feladtatok és meglepetés garantált! Mire vártok még? Kardot a kézbe és irány felszabadítani a tájat!
Legutóbb ezt teszteltük:
