Fejlesztő: Sergey Noskov; Kiadó: Sometimes You; Platform: PC, PlayStation 4/5, Xbox One, Xbox Series S/X, Nintendo Switch
Sétálós kalandra invitáltak minket a posztapokaliptikus Oroszországba és bár a jelenlegi háború miatt vonakodtunk elfogadni a meghívást, azért mégis tettünk egy rövid kitérőt.
Azt gondolom a 35MM még a covid súlytotta mindennapjainkban is egy komolyabban érzelmi törés lenne, de az oroszok állságos ukrajnai békemissziójának árnyékában még egy orosz játék bemutatása is dilemmát okozott szerény személyemnek. Azonban a dolgokat emésztgetve arra jutottam, hogy nem ítélkezhetek egy játék vagy annak készítője fölött származása vagy országának vezetője és annak igen szomorú döntései miatt. Így hát belevágtam és végigtoltam, szóval tartsatok velem, hogy megtudjátok, hogy megéri-e megvásárolni a 35MM című alkotást.
A sztori szerint egy ebolaszerű vírus súlytotta Oroszországban találjuk magunkat, ahol a fertőzés romba döntötte az államot és a populáció jelentős részét pusztította ki. Itt meg is jegyezném, hogy a játék eredetileg 2016-ban jelent meg, de a mostani konzolos megjelenés, ami igazán megágyaz a depresszív hangulatának. Ugyanis a világban a megjelenés óta történt dolgok, az általános elkeseredettség, a covid és az ukrán-orosz háború olyan táptalaj a mondanivalónak, ami miatt talán hatásosabb az egész történet, mint valaha volt. Na de kanyarodjunk vissza a sztorihoz, tehát egy túlélő szerepében bolyongunk egy adott cél felé a többféle posztszovjet helyszínen egy társunkkal. Szerencséjükre néhány ember immunis volt a vírusra, így maradtak túlélők, azonban az összefogás a társadalom újjáépítése helyett az ember inkább embernek lett farkasa és csak tovább romlott a világ. Ebben a nem éppen barátságos környezetben próbálunk majd túlélni.
A 35MM egy sétaszimulátor, ami viszont kilóg a zsánerből, hogy néhány helyen még fegyvert is fogunk tudni használni. Ez azonban annyira bénán lett megoldva, hogy lehet jobb lett volna, ha inkább kihagyják a végtermékből, de ha odaértek ezekhez a részekhez meg fogjátok érteni miről beszéltem. Ne adjátok fel, mindkét idegesítő részt meg lehet csinálni, csak egy kis kitartás kell majd. A végigjátszás során nem mindig kapunk egyértelmű utalásokat, hogy pontosan, hogyan is kellene megoldani a feladatainkat, így azt mondom nem árt odafigyelni a környezetre és mindent jól átnézni. Természetesen a címadás sem véletlen folyamatosan fotózhatunk egy 35MM-es kamerával, azonban ennek sem a történetben, sem a játékmechanikában nincs komolyabb szerepe.
Grafikailag sajnos visszaugrunk néhány generációt, mert az egész úgy néz ki, mint egy gyengébb Xbox360 vagy PS3 cím, ennek ellenére, a tesztre használt Nintendo Switch példány egész élvezhető látványt nyújt, sőt bizonyos helyeken egyenesen jól néz ki, de azért PS5-ön is ugyanez a látvány, már erősen fájdalmat okoz. A Switch verzió egészen jól futott, de itt-ott azért előfordultak belassulások. Audió szempontjából sem vagyok maradéktalanul elégedett, mert habár van orosz szinkron, néha azért elég felejthető a színészi játék, a hangok pedig gyakran csúsznak meg a képhez képest.
Összességében a 35MM legjobban úgy tudnám leírni, hogy egy fura keverék a The Last of Us és a Metro szériák összetevőiből, de sajnos távolról sem olyan minőségű a megvalósítás, mint az említett címek esetében, de nem is kapott ugyanolyan büdzsét, vagy annyi közreműködő kollégát. Ennek ellenére egy igen maradandó élményben lehet részünk a 4-5 órás kampány során, már aki fogékony az ilyesmire. Ha a stílust és netalántán még a posztszovjet dolgokat is kedveli, emellett a kissé puritán körítéstől el tud tekinteni az tegyen vele egy próbát, legalább egy leárazás alkalmával.
Legutóbb ezt teszteltük:
