Fejlesztő: Tricore Inc.; Kiadó: Chorus Worldwide; Platform: PC, PS4, PS5, Xbox One, Xbox Series S/X, Nintendo Switch
Újra divatos a horror zsáner, így futószalagon kapjuk az adagokat még az uborkaszezonban is. A Yuoni viszont nem biztos, hogy megéri a befektetett energiát.
Gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, hogy számomra az egyik legkedvesebb zsáner bizony a horror. Ezek a címek általában a borúsabb időszakban érkeznek, rájátszva ezzel is a komor időjárás adta hangulatra és ugye a játékosok is több időt töltenek a képernyők előtt ugyanezen indokból. A Chorus Worldwide azonban gondolt egy merészet és a Switch tulajokra is rászabadította a Yuonit, hogy legyen mivel elütni az időt a forróságban.
A Yuoni egy japán városi legendán alapul, mely szerint, ha egy adott babát bújócska közben észrevétlenül megmártunk egy vödör vízben, akkor jutalmul egy szellem egy újabb kör bújócskára invitál minket. Ugye milyen jól hangzik? 10 éves főhősünknek és barátainak is tetszett az ötlet, amíg az egész valóra nem vált. Nekem is nagyon tetszett az ötlet egészen a harmadik pályáig és azért csak addig, mert sajnos a jó felütés és annak elfogadható kivitelezése sajnos csak egy pályán hat eredetinek, a másodikon már érezzük, hogy valami sántít, de amikor a harmadik is ugyanaz, akkor már mindenkinek világos, hogy ez így nem éppen a legjobb vásár. A játék alapból egy belsőnézetes túlélő horror, ahol semmilyen módon nem tudunk védekezni, így csak a lopakodásra és a futásra támaszkodhatunk, ám ezen mechanikák megvalósítása, azért bőven hagy maga után kivetnivalót.
Sajna a jónak tűnő ötlet csupán nagyon monoton labirintusos bolyongásból áll, melynek első etapjában, tehát az odavezető úton meg kell keresnünk a babát, miközben vak ellenfelek elől lopakodunk és süketek elől futunk. Ezután vissza kell vinnünk az első szobába, ahol el kell égetnünk a szabaduláshoz. Nehezítésként pedig egy hatalmas, szemekből álló entitás üldöz az egész visszafelé vezető úton. A probléma az, hogy szinte ugyanazokon a helyszíneken, ugyanazon megvilágításban, ugyanazon ellenfelek elől szaladunk. Szerencsére a lidércnyomás kb. 4 óra alatt véget ér, és mindenki mehet fantáziadúsabb anyagokkal játszani.
Technikailag a Yuoni Switch változata hozza a kötelezőt, a hardver limitációihoz képest egész jól néz ki és a szaggatás sem jellemző, de azért néha előfordul belassulás. Viszont ezek a labirintusok azért nem hiszem, hogy túlságosan meg kellene erőltetnék a masinát. A hangok nem olyan vészesek, de azért itt-ott hajlamos néha beakadni, ami sokat ronthat az élményen.
Összességében a Yuoni egy középszerű játék, aminek alapötlete jó, de sajnos a megvalósítás elég monoton, Switch megjelenése viszont akár indokoltnak is tekinthető, mert kis adagokban, alkalmanként 1-1 pályával, menet közben a buszon határozottan szórakoztató lehet. Egyben viszont egy kiégető és monoton élmény, tehát ennek tudatában álljatok csak neki.
Legutóbb ezt teszteltük:
